Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sai tu quando figliano le camozze e assisti al parto delle cerve?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Conti tu i mesi della loro gravidanza e sai tu quando devono figliare?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Si curvano e depongono i figli, metton fine alle loro doglie.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Robusti sono i loro figli, crescono in campagna, partono e non tornano più da esse.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Chi lascia libero l'asino selvatico e chi scioglie i legami dell'ònagro,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
al quale ho dato la steppa per casa e per dimora la terra salmastra?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Del fracasso della città se ne ride e gli urli dei guardiani non ode.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Gira per le montagne, sua pastura, e va in cerca di quanto è verde.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Il bufalo si lascerà piegare a servirti o a passar la notte presso la tua greppia?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Potrai legarlo con la corda per fare il solco o fargli erpicare le valli dietro a te?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Ti fiderai di lui, perché la sua forza è grande e a lui affiderai le tue fatiche?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Conterai su di lui, che torni e raduni la tua messe sulla tua aia?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
L'ala dello struzzo batte festante, ma è forse penna e piuma di cicogna?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Abbandona infatti alla terra le uova e sulla polvere le lascia riscaldare.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Dimentica che un piede può schiacciarle, una bestia selvatica calpestarle.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Tratta duramente i figli, come se non fossero suoi, della sua inutile fatica non si affanna,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
perché Dio gli ha negato la saggezza e non gli ha dato in sorte discernimento.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Ma quando giunge il saettatore, fugge agitando le ali: si beffa del cavallo e del suo cavaliere.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Puoi tu dare la forza al cavallo e vestire di fremiti il suo collo?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Lo fai tu sbuffare come un fumaiolo? Il suo alto nitrito incute spavento.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Scalpita nella valle giulivo e con impeto va incontro alle armi.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Sprezza la paura, non teme, né retrocede davanti alla spada.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Su di lui risuona la faretra, il luccicar della lancia e del dardo.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Strepitando, fremendo, divora lo spazio e al suono della tromba più non si tiene.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Al primo squillo grida: «Aah!...» e da lontano fiuta la battaglia, gli urli dei capi, il fragor della mischia.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Forse per il tuo senno si alza in volo lo sparviero e spiega le ali verso il sud?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
O al tuo comando l'aquila s'innalza e pone il suo nido sulle alture?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Abita le rocce e passa la notte sui denti di rupe o sui picchi.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Di lassù spia la preda, lontano scrutano i suoi occhi.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
I suoi aquilotti succhiano il sangue e dove sono cadaveri, là essa si trova.
