Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
