< Jób 39 >
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sais-tu le temps où les chamois mettent bas? As-tu observé quand les biches faonnent?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
As-tu compté les mois de leur portée, et sais-tu le temps où elles mettent bas?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Elles se courbent, elles font sortir leurs petits, et se délivrent de leurs douleurs;
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Leurs petits se fortifient, ils croissent en plein air, ils s'en vont et ne reviennent plus vers elles.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Qui a lâché l'onagre en liberté, et qui a délié les liens de cet animal farouche,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
A qui j'ai donné la steppe pour demeure, et la terre salée pour habitation?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Il se rit du bruit de la ville; il n'entend pas les clameurs de l'ânier.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Il parcourt les montagnes qui sont ses pâturages, il cherche partout de la verdure.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Le buffle veut-il te servir? Passe-t-il la nuit auprès de ta crèche?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Attaches-tu le buffle par la corde au sillon? Herse-t-il tes champs en te suivant?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Te fies-tu à lui parce que sa force est grande, et lui abandonnes-tu ton travail?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Comptes-tu sur lui pour rentrer ton grain, et pour l'amasser sur ton aire?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
L'aile de l'autruche s'agite joyeusement; est-ce l'aile et la plume de la cigogne?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Non, car elle abandonne ses œufs à terre, elle les fait couver sur la poussière;
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Elle oublie qu'un pied peut les fouler, une bête des champs les écraser.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Elle est dure envers ses petits, comme s'ils n'étaient pas siens. Son travail est vain, elle ne s'en inquiète pas.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Car Dieu l'a privée de sagesse, et ne lui a point départi d'intelligence.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Quand elle se lève, et bat des ailes, elle se moque du cheval et de son cavalier.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
As-tu donné au cheval sa vigueur? As-tu revêtu son cou de la crinière frémissante?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Le fais-tu bondir comme la sauterelle? Son fier hennissement donne la terreur.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
De son pied il creuse la terre; il se réjouit en sa force; il va à la rencontre de l'homme armé;
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Il se rit de la crainte, il n'a peur de rien; il ne recule point devant l'épée.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Sur lui retentit le carquois, la lance étincelante et le javelot.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Bondissant et frémissant, il dévore l'espace; il ne peut se contenir dès que la trompette sonne;
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Dès qu'il entend la trompette, il hennit; il sent de loin la bataille, la voix tonnante des chefs et les clameurs des guerriers.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Est-ce par ta sagesse que l'épervier prend son vol, et déploie ses ailes vers le Midi?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Est-ce sur ton ordre que l'aigle s'élève, et qu'il place son aire sur les hauteurs?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Il habite sur les rochers, il se tient sur la dent des rochers, sur les lieux inaccessibles.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
De là, il découvre sa proie; ses yeux la voient de loin.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Ses petits sucent le sang, et partout où il y a des corps morts, il s'y trouve.