Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sais-tu le temps où la gazelle des rochers met bas? As-tu observé les biches dans les douleurs de l'enfantement?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
As-tu compté les mois de leur portée? les as-tu délivrées dans les maux?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Est-ce grâce à toi qu'elles nourrissent leurs petits sans crainte? as-tu effacé toutes leurs douleurs?
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Leurs petits les abandonneront; ils multiplieront leur espèce; ils s'éloigneront et ne reviendront jamais.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
De qui l'âne sauvage tient-il sa liberté? Qui a détaché ses liens?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
J'ai préparé sa nourriture dans le désert, et sa demeure dans la contrée saumâtre et stérile.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Il se raille de la foule qui peuple les cités; il n'entend jamais les reproches du collecteur.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Il met tous ses soins à examiner les pâturages des montagnes, et il vit de toutes sortes d'herbes.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
La licorne se prêtera-t-elle à te servir; couchera-t-elle jamais en ton étable?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Pourras-tu l'attacher au joug et lui faire creuser les sillons de tes champs?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Te fieras-tu à elle à cause de sa force, et la chargeras-tu de tes travaux?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Croiras-tu qu'elle te rende tes semailles; les fera-t-elle rentrer en ton aire?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
La plume naissante de l'autruche ramassera-t-elle du limon comme celle du canard?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Elle pond dans le sable, et ne couve pas ses œufs autrement qu'en les couvrant d'une motte de terre
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Elle oublie que le passant les dispersera et que les bêtes fauves les fouleront aux pieds.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Elle traite durement ses petits comme s'ils ne lui appartenaient pas; elle a souffert vainement sans regret ni crainte,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Parce que Dieu chez elle a fait taire la sagesse, et ne lui a pas accordé sa part d'intelligence.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
A l'occasion elle prendra son essor; elle raillera le cheval et le cavalier.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Est-ce toi qui as donné au cheval sa vigueur; est-ce par toi que sa crinière effraye
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
L'as-tu armé de ses moyens de défense; as-tu fait naître l'audace en son sein?
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Il imprime son sabot dans le sol et s'enorgueillit; il s'élance en sa force à travers la campagne.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
La lutte avec un roi le réjouit; il ne se détourne pas du fer.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
L'arc et l'épée se glorifient s'ils l'atteignent.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
En son courroux il détruirait la terre, et il n'est docile qu'au signal de la trompette.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
S'il l'entend, il dit: Bien; il flaire de loin la bataille, et il le fait voir par ses courbettes et ses hennissements.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Est-ce ta science qui a dressé l'épervier? Lui as-tu appris à déployer ses ailes, à se balancer immobile et à regarder le midi?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Est-ce à ton commandement que l'aigle élève son vol, et que le vautour passe la nuit perché au-dessus de ses petits,
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Sur la pointe d'une roche, au fond de sa retraite?
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
En s'y tenant il cherche sa pâture; ses yeux voient au loin.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Il souille de sang sa couvée, et, partout où il y a des cadavres, il les découvre.
