Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Sais-tu le temps où mettent bas les bouquetins des rochers? As-tu observé les douleurs des biches?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
As-tu compté les mois qu’elles accomplissent, et connais-tu le temps où elles mettent bas?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Elles se courbent, elles enfantent leur portée, elles se délivrent de leurs douleurs.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Leurs petits deviennent forts, ils grandissent dans les champs, ils s’en vont et ne reviennent pas à elles.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Qui a lâché l’âne sauvage? qui a délié les liens de l’onagre,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Auquel j’ai donné le désert pour maison, et la terre salée pour demeure?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Il se rit du tumulte de la ville, il n’entend pas le cri du conducteur.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Il parcourt les montagnes pour trouver sa pâture, et il est en quête de tout ce qui est vert.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Le buffle voudra-t-il être à ton service? Passera-t-il la nuit auprès de ta crèche?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Attacheras-tu le buffle par sa corde dans le sillon? Hersera-t-il les vallées après toi?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Auras-tu confiance en lui, parce que sa force est grande, et lui abandonneras-tu ton labeur?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Te fieras-tu à lui pour rentrer ce que tu as semé, et rassemblera-t-il [le blé] dans ton aire?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
L’aile de l’autruche bat joyeusement: ce sont les plumes et le plumage de la cigogne;
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Toutefois elle abandonne ses œufs à la terre et les chauffe sur la poussière,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Et elle oublie que le pied peut les écraser et la bête des champs les fouler;
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Elle est dure avec ses petits comme s’ils n’étaient pas à elle; son labeur est vain, sans qu’elle s’en émeuve.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Car Dieu l’a privée de sagesse, et ne lui a pas départi l’intelligence.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Quand elle s’enlève, elle se moque du cheval et de celui qui le monte.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Est-ce toi qui as donné au cheval sa force? Est-ce toi qui as revêtu son cou d’une crinière flottante?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Est-ce toi qui le fais bondir comme la sauterelle? Son ronflement magnifique est terrible.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Il creuse [le sol] dans la plaine et se réjouit de sa force; il sort à la rencontre des armes;
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Il se rit de la frayeur et ne s’épouvante pas, et il ne se tourne pas devant l’épée.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Sur lui retentit le carquois, brillent la lance et le javelot.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Frémissant et agité, il dévore le sol, et ne peut se contenir quand sonne la trompette.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Au bruit de la trompette, il dit: Ha! ha! et de loin il flaire la bataille, le tonnerre des chefs et le tumulte.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Est-ce par ton intelligence que l’épervier prend son essor et qu’il étend ses ailes vers le midi?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Est-ce à ta parole que l’aigle s’élève et qu’il bâtit haut son aire?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Il demeure dans les rochers et y fait son habitation, sur la dent du rocher et sur les hautes cimes.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
De là il épie sa nourriture, ses yeux regardent dans le lointain.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Ses petits sucent le sang, et là où sont les tués, là il est.
