Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Whethir thou knowist the tyme of birthe of wielde geet in stoonys, ethir hast thou aspied hyndis bryngynge forth calues?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Hast thou noumbrid the monethis of her conseyuyng, and hast thou knowe the tyme of her caluyng?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Tho ben bowid to the calf, and caluen; and senden out roryngis.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Her calues ben departid, and goen to pasture; tho goen out, and turnen not ayen to `tho hyndis.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who let go the wielde asse fre, and who loside the boondis of hym?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
To whom Y haue youe an hows in wildirnesse, and the tabernacles of hym in the lond of saltnesse.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He dispisith the multitude of citee; he herith not the cry of an axere.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
He lokith aboute the hillis of his lesewe, and he sekith alle greene thingis.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Whether an vnycorn schal wilne serue thee, ethir schal dwelle at thi cratche?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Whether thou schalt bynde the vnicorn with thi chayne, for to ere, ethir schal he breke the clottis of valeis aftir thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Whether thou schalt haue trist in his grete strengthe, and schalt thou leeue to hym thi traueils?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Whether thou schalt bileue to hym, that he schal yelde seed to thee, and schal gadere togidere thi cornfloor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The fethere of an ostriche is lijk the fetheris of a gerfawcun, and of an hauk;
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
which ostrige forsakith hise eirun in the erthe, in hap thou schalt make tho hoot in the dust.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
He foryetith, that a foot tredith tho, ethir that a beeste of the feeld al tobrekith tho.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
He is maad hard to hise briddis, as if thei ben not hise; he traueilide in veyn, while no drede constreynede.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
For God hath priued hym fro wisdom, and `yaf not vnderstondyng to hym.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Whanne tyme is, he reisith the wengis an hiy; he scorneth the hors, and his ridere.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Whether thou schalt yyue strengthe to an hors, ether schal yyue neiyng `aboute his necke?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Whether thou schalt reyse hym as locustis? The glorie of hise nosethirlis is drede.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He diggith erthe with the foot, he `fulli ioieth booldli; he goith ayens armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He dispisith ferdfulnesse, and he yyueth not stide to swerd.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
An arowe caas schal sowne on hym; a spere and scheeld schal florische.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He is hoot, and gnastith, and swolewith the erthe; and he arettith not that the crie of the trumpe sowneth.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Whanne he herith a clarioun, he `seith, Joie! he smellith batel afer; the excityng of duykis, and the yellyng of the oost.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Whether an hauk spredinge abrood hise wyngis to the south, bigynneth to haue fetheris bi thi wisdom?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Whether an egle schal be reisid at thi comaundement, and schal sette his nest in hiy places?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
He dwellith in stoonys, and he dwellith in flyntis brokun bifor, and in rochis, to whiche `me may not neiye.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Fro thennus he biholdith mete, and hise iyen loken fro fer.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Hise briddis souken blood, and where euere a careyn is, anoon he is present.
