Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
“Do you know the time when the mountain goats give birth? Do you watch when the doe bears fawns?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Can you count the months that they fulfil? Or do you know the time when they give birth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves. They bear their young. They end their labour pains.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go out, and don’t return again.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
“Who has set the wild donkey free? Or who has loosened the bonds of the swift donkey,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling place?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shouting of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture. He searches after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
“Will the wild ox be content to serve you? Or will he stay by your feeding trough?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Can you hold the wild ox in the furrow with his harness? Or will he till the valleys after you?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Will you trust him, because his strength is great? Or will you leave to him your labour?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Will you confide in him, that he will bring home your seed, and gather the grain of your threshing floor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
“The wings of the ostrich wave proudly, but are they the feathers and plumage of love?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
For she leaves her eggs on the earth, warms them in the dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
and forgets that the foot may crush them, or that the wild animal may trample them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She deals harshly with her young ones, as if they were not hers. Though her labour is in vain, she is without fear,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
because God has deprived her of wisdom, neither has he imparted to her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
When she lifts up herself on high, she scorns the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
“Have you given the horse might? Have you clothed his neck with a quivering mane?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Have you made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He mocks at fear, and is not dismayed, neither does he turn back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He eats up the ground with fierceness and rage, neither does he stand still at the sound of the shofar.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
As often as the shofar sounds he snorts, ‘Aha!’ He smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
“Is it by your wisdom that the hawk soars, and stretches her wings towards the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Is it at your command that the eagle mounts up, and makes his nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
On the cliff he dwells and makes his home, on the point of the cliff and the stronghold.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From there he spies out the prey. His eyes see it afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
His young ones also suck up blood. Where the slain are, there he is.”
