Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? [or] canst thou mark when the hinds do calve?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Canst thou number the months that they fulfill? or knowest thou the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves, they bring forth their young, they cast out their sorrows.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones are in good liking, they grow up in the open field; they go forth, and return not again,
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Whose house I have made the wilderness, and the salt land his dwelling place.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorneth the tumult of the city, neither heareth he the shoutings of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the wild-ox be content to serve thee? or will he abide by thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the wild-ox with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave to him thy labour?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou confide in him, that he will bring home thy seed, and gather [the corn of] thy threshingfloor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wing of the ostrich rejoiceth, [but] are her pinions and feathers kindly?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
For she leaveth her eggs on the earth, and warmeth them in the dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is hardened against her young ones, as if they were not hers: though her labour be in vain, [she is] without fear;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Because God hath deprived her of wisdom, neither hath he imparted to her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
What time she lifteth up herself on high, she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Hast thou given the horse [his] might? hast thou clothed his neck with the quivering mane?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Hast thou made him to leap as a locust? the glory of his snorting is terrible.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth out to meet the armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He mocketh at fear, and is not dismayed; neither turneth he back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattleth against him, the flashing spear and the javelin.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He swalloweth the ground with fierceness and rage; neither believeth he that it is the voice of the trumpet.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
As oft as the trumpet [soundeth] he saith, Aha! and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Doth the hawk soar by thy wisdom, [and] stretch her wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
She dwelleth on the rock, and hath her lodging [there], upon the crag of the rock, and the strong hold.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence she spieth out the prey; her eyes behold it afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.
