Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? Or canst thou observe when the hinds are in labor?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Canst thou number the months they fulfill, And know the season when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves; they bring forth their young; They cast forth their pains.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones are strong; they grow up in the fields; They go away, and return not to them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent forth the wild ass free? Who hath loosed the bands of the wild ass,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
To whom I have given the wilderness for his house, And the barren land for his dwelling-place?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorneth the tumult of the city, And heedeth not the shouting of the driver;
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture; He seeketh after every green thing,
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the wild-ox consent to serve thee? Will he pass the night at thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the wild-ox with the harness to the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou rely upon him because his strength is great, And commit to him thy labor?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou trust him to bring home thy grain, And gather in thy harvest?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wing of the ostrich moveth joyfully; But is it with loving pinion and feathers?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Nay, she layeth her eggs on the ground; She warmeth them in the dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And forgetteth that the foot may crush them, And that the wild beast may break them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is cruel to her young, as if they were not hers; Her labor is in vain, yet she feareth not;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Because God hath denied her wisdom, And hath not given her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Yet when she lasheth herself up on high, She laugheth at the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Hast thou given the horse strength? Hast thou clothed his neck with his trembling mane?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Hast thou taught him to bound like the locust? How majestic his snorting! how terrible!
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paweth in the valley; he exulteth in his strength, And rusheth into the midst of arms.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He laugheth at fear; he trembleth not, And turneth not back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Against him rattle the quiver, The flaming spear, and the lance.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
With rage and fury he devoureth the ground; He will not believe that the trumpet soundeth.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
At every blast of the trumpet, he saith, Aha! And snuffeth the battle afar off, —The thunder of the captains, and the war-shout.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Is it by thy wisdom that the hawk flieth, And spreadeth his wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Doth the eagle soar at thy command, And build his nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
He dwelleth and lodgeth upon the rock, Upon the peak of the rock, and the stronghold.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence he spieth out prey; His eyes discern it from afar.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
His young ones suck up blood; And where the slain are, there is he.
