Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? or canst thou mark when the hinds do calve?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Canst thou number the months that they fulfil? or knowest thou the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones are in good liking, they grow up with corn; they go forth, and return not unto them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave thy labour to him?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather it into thy barn?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Gavest thou the goodly wings unto the peacocks? or wings and feathers unto the ostrich?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is hardened against her young ones, as though they were not hers: her labour is in vain without fear;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Because Eloah hath deprived her of wisdom, neither hath he imparted to her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
What time she lifteth up herself on high, she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils is terrible.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth on to meet the armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that it is the sound of the trumpet.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Doth the hawk fly by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence she seeketh the prey, and her eyes behold afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.
