Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? Or canst thou mark when the hinds do calve?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Canst thou number the months that they fulfil? Or knowest thou the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves, they bring forth their young, they cast out their fruit.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones wax strong, they grow up in the open field; they go forth, and return not again.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent out the wild ass free? Or who hath loosed the bands of the wild ass?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Whose house I have made the wilderness, and the salt land his dwelling-place.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorneth the tumult of the city, neither heareth he the shoutings of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the wild-ox be willing to serve thee? Or will he abide by thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the wild-ox with his band in the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou trust him, because his strength is great? Or wilt thou leave thy labour to him?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou rely on him, that he will bring home thy seed, and gather the corn of thy threshing-floor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wing of the ostrich beateth joyously; but are her pinions and feathers the kindly stork's?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
For she leaveth her eggs on the earth, and warmeth them in dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is hardened against her young ones, as if they were not hers; though her labour be in vain, she is without fear;
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Because God hath deprived her of wisdom, neither hath He imparted to her understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
When the time cometh, she raiseth her wings on high, and scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Hast thou given the horse his strength? Hast thou clothed his neck with fierceness?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Hast thou made him to leap as a locust? The glory of his snorting is terrible.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength; he goeth out to meet the clash of arms.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He swalloweth the ground with storm and rage; neither believeth he that it is the voice of the horn.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
As oft as he heareth the horn he saith: 'Ha, ha!' and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Doth the hawk soar by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Doth the vulture mount up at thy command, and make her nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the stronghold.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence she spieth out the prey; her eyes behold it afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Her young ones also suck up blood; and where the slain are, there is she.
