Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Knowest thou the time when the wild goats of the rock bring forth? dost thou mark the calving of the hinds?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Dost thou number the months that they fulfil? and knowest thou the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves, they give birth to their young ones, they cast out their pains;
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones become strong, they grow up in the open field, they go forth, and return not unto them.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who hath sent out the wild ass free? and who hath loosed the bands of the onager,
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Whose house I made the wilderness, and the salt plain his dwellings?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He laugheth at the tumult of the city, and heareth not the shouts of the driver;
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the buffalo be willing to serve thee, or will he lodge by thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Canst thou bind the buffalo with his cord in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Wilt thou put confidence in him, because his strength is great? and wilt thou leave thy labour to him?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wilt thou trust him to bring home thy seed, and gather it into thy threshing-floor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wing of the ostrich beats joyously — But is it the stork's pinion and plumage?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
For she leaveth her eggs to the earth, and warmeth them in the dust,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And forgetteth that the foot may crush them, or that the beast of the field may trample them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She is hardened against her young ones, as though they were not hers; her labour is in vain, without her concern.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
For God hath deprived her of wisdom, and hath not furnished her with understanding.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
What time she lasheth herself on high, she scorneth the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Hast thou given strength to the horse? hast thou clothed his neck with the quivering mane?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Dost thou make him to leap as a locust? His majestic snorting is terrible.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paweth in the valley, and rejoiceth in [his] strength; he goeth forth to meet the armed host.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He laugheth at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from before the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattleth upon him, the glittering spear and the javelin.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He swalloweth the ground with fierceness and rage, and cannot contain himself at the sound of the trumpet:
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
At the noise of the trumpets he saith, Aha! and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Doth the hawk fly by thine intelligence, [and] stretch his wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Doth the eagle mount up at thy command, and make his nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
He inhabiteth the rock and maketh his dwelling on the point of the cliff, and the fastness:
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From thence he spieth out the prey, his eyes look into the distance;
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
And his young ones suck up blood; and where the slain are, there is he.
