Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Do thou know the time when the wild goats of the rock bring forth? Or can thou mark when the hinds do calve?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Can thou number the months that they fulfill? Or do thou know the time when they bring forth?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
They bow themselves. They bring forth their young. They cast out their pains.
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Their young ones become strong. They grow up in the open field. They go forth, and return not again.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Who has sent out the wild donkey free? Or who has loosed the bonds of the swift donkey
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
whose home I have made the wilderness, and the salt land his dwelling-place?
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
He scorns the tumult of the city, neither does he hear the shoutings of the driver.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
The range of the mountains is his pasture, and he searches after every green thing.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Will the wild-ox be content to serve thee? Or will he abide by thy crib?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Can thou bind the wild-ox with his band in the furrow? Or will he harrow the valleys after thee?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Will thou trust him because his strength is great? Or will thou leave to him thy labor?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Will thou confide in him that he will bring home thy seed, and gather the grain of thy threshing-floor?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
The wings of the ostrich wave proudly, but are they the pinions and plumage of love?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
For she leaves her eggs on the ground, and warms them in the dust.
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
And she forgets that the foot may crush them, or that the wild beast may trample them.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
She deals hardly with her young ones, as if they were not hers. Though her labor be in vain, she is without fear,
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
because God has deprived her of wisdom, nor has he imparted understanding to her.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
The time she lifts up herself on high she scorns the horse and his rider.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Have thou given the horse his might? Have thou clothed his neck with the quivering mane?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Have thou made him to leap as a locust? The glory of his snorting is awesome.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
He paws in the valley, and rejoices in his strength. He goes out to meet the armed men.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
He mocks at fear, and is not dismayed. Neither does he turn back from the sword.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
The quiver rattles against him, the flashing spear and the javelin.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
He swallows the ground with fierceness and rage, nor does he believe that it is the voice of the trumpet.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
As often as the trumpet sounds he says, Aha! And he smells the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Is it by thy wisdom that the hawk soars, and stretches her wings toward the south?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Is it at thy command that the eagle mounts up, and makes her nest on high?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
She dwells on the cliff, and makes her home upon the point of the cliff and the stronghold.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
From there she spies out the prey. Her eyes behold it afar off.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Her young ones also suck up blood. And where the slain are, there is she.
