Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Víš-li, kterého času rodí kamsíkové, a laň ku porodu pracující spatřil-lis?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Máš-li v počtu měsíce, kteréž vyplňují? Znáš-li, pravím, čas porodu jejich?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Jak se kladou, plod svůj utiskají, a s bolestí ho pozbývají?
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Jak se zmocňují mladí jejich, i odchovávají picí polní, a vycházejíce, nenavracují se k nim?
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Kdo propustil zvěř, aby byla svobodná? A řemení divokého osla kdo rozvázal?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
Jemuž jsem dal pustinu místo domu jeho, a místo příbytku jeho zemi slatinnou.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Posmívá se hluku městskému, a na křikání toho, kdož by jej honil, nic nedbá.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
To, což nachází v horách, jest pastva jeho; nebo toliko zeliny hledá.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Svolí-liž jednorožec, aby tobě sloužil, a u jeslí tvých aby nocoval?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Připřáhneš-liž provazem jednorožce k orání? Bude-liž vláčeti brázdy za tebou?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Zdaž se na něj ubezpečíš, proto že jest veliká síla jeho, a poručíš jemu svou práci?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Zdaž se jemu dověříš, že sveze semeno tvé, a na humno tvé shromáždí?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Ty-lis dal pávům křídlo pěkné, aneb péro čápu neb pstrosu?
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
A že opouští na zemi vejce svá, ačkoli je v prachu osedí,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
Nic nemysle, že by je noha potlačiti, aneb zvěř polní pošlapati mohla?
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Tak se zatvrzuje k mladým svým, jako by jich neměl; jako by neužitečná byla práce jeho, tak jest bez starosti.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Nebo nedal jemu Bůh moudrosti, aniž mu udělil rozumnosti.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Èasem svým zhůru se vznášeje, posmívá se koni i jezdci jeho.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Zdaž ty dáti můžeš koni sílu? Ty-li ozdobíš šíji jeho řehtáním?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Zdali jej zastrašíš jako kobylku? Anobrž frkání chřípí jeho strašlivé jest.
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Kopá důl, a pléše v síle své, vycházeje vstříc i zbroji.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Směje se strachu, aniž se leká, aniž ustupuje zpátkem před ostrostí meče,
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Ač i toul na něm chřestí, a blyští se dřevce a kopí.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
S hřmotem a s hněvem kopá zemi, aniž pokojně stojí k zvuku trouby.
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Anobrž k zvuku trouby řehce, a zdaleka cítí boj, hluk knížat a prokřikování.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Zdali podlé rozumu tvého létá jestřáb, roztahuje křídla svá na poledne?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Zdali k rozkazu tvému zhůru se vznáší orlice, a vysoko se hnízdí?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Na skále přebývá, přebývá na špičaté skále jako na hradě,
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Odkudž hledá pokrmu, kterýž z daleka očima svýma spatřuje.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Ano i mladí její střebí krev, a kde těla mrtvá, tu i ona jest.
