Jób 39
1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
Znaš li kako se legu divokoze? Vidje li kako se mlade košute?
2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Izbroji li koliko nose mjeseci, znaš li u koje doba se omlade?
3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Sagnuvši se, polegu lanad svoju i breme usred pustinje odlažu,
4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
a kad im porod ojača, poraste, ostave ga i ne vraćaju mu se.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Tko dade divljem magarcu slobodu i tko to oglav skinu njemu s glave?
6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
U zavičaj mu dadoh ja pustinju i polja slana da ondje živuje.
7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
Buci gradova on se podruguje i ne sluša goničevih povika.
8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
Luta brdima, svojim pašnjacima, u potrazi za zeleni svakakvom.
9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
Možeš li slugom učinit' bivola, zadržat' ga noć jednu za jaslama?
10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
Možeš li njega za brazdu prikovat' da ralo vuče po docima tvojim?
11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
Možeš li se osloniti na njega jer je njegova snaga prevelika i prepustit' mu težak svoj posao?
12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Misliš li tebi da će se vratiti i na gumno ti dotjerati žito?
13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
Krilima svojim noj trepće radosno, iako krila oskudnih i perja.
14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
On svoja jaja na zemlji ostavlja, povjerava ih pijesku da ih grije,
15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
ne mareć' što ih zgazit' može noga ili nekakva divlja zvijer zgnječiti.
16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
S nojićima k'o s tuđima postupa; što mu je trud zaludu, on ne mari.
17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Jer Bog je njega lišio pameti, nije mu dao nikakva razbora.
18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
Ali kada na let krila raširi, tada se ruga konju i konjaniku.
19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Zar si ti konja obdario snagom zar si mu ti vrat grivom ukrasio?
20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Zar ti činiš da skače k'o skakavac, da u strah svakog nagoni hrzanjem?
21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
Kopitom zemlju veselo raskapa, neustrašivo srlja na oružje.
22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Strahu se ruga, ničeg se ne boji, ni pred mačem uzmaknuti neće.
23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
Na sapima mu zvekeće tobolac, koplje sijeva i ubojna sulica.
24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Bijesan i nestrpljiv guta prostore; kad rog zasvira, tko će ga zadržat':
25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
na svaki zvuk roga on zarže: Ha! Izdaleka on ljuti boj već njuši, viku bojnu i poklič vojskovođa.
26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
Zar po promislu tvojem lijeće soko i prema jugu krila svoja širi?
27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
Zar se na nalog tvoj diže orao i vrh timora gnijezdo sebi vije?
28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
Na litici on stanuje i noćÄi, na grebenima vrleti visokih.
29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
Odatle na plijen netremice vreba, oči njegove vide nadaleko.
30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
Krvlju se hrane njegovi orlići; gdje je ubijenih, tamo je i on.”
