Jób 39

1 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

Nahibalo ka ba sa panahon nga ig-alanak sa kanding sa bato? Kun makatimaan ba ikaw ug mga lagsaw nga baye nga nanganak?

2 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

Naisip ba nimo ang gidaghanon sa bulan sa ilang pagpanamkon? Kun nasayud ka ba sa adlaw sa ilang pagpanganak?

3 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

Sila modungo sa ilang kaugalingon, lanak nila ang ilang mga gagmay, Magahaw-as sila sa ilang mga kasakit.

4 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

Ang ilang mga anak mahimong kusgan, sila sa kalibonan nanagtubo; Sila manlakaw ug dili na mamalik pag-usab.

5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

Kinsa ba ang nagbuhi sa asno nga ihalas? Kun kinsa ba ang nagbadbad sa pisi nga gigapusan sa asno nga matulin,

6 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

Kang kansang pinuy-anan maoy gihimo ko nga kamingawan, Ug ang yuta nga asin maoy iyang puloy-anan?

7 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

Siya nagayam-id sa kagahub sa ciudad, Ni mamati siya sa pagsinggit sa mag-aabog.

8 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

Ang lungbay sa kabukiran maoy iyang sibsibanan, Ug siya magapangita sa tanang butang nga lunhaw.

9 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

Mahimuot ba ang vaca nga ihalas sa pag-alagad kanimo? Kun buot ka ba nga siya mopabilin sa imong pasungan?

10 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

Ikagakud ba nimo ang vaca nga ihalas sa iyang pisi diha sa tudling? Kun modaro ba siya sa mga walog sa imong likod?

11 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

Mosalig ka ba kaniya tungod kay siya makusganon kaayo? Kun ibilin ba nimo kaniya ang imong bulohaton?

12 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

Igasalig ba nimo kaniya, nga siya maoy magdala sa binhi ngadto sa imong balay, Ug tigumon ang trigo sa imong salug nga giukan?

13 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

Ang mga pako sa avestruz mokapakapa uban ang garbo; Apan maaghup ba ang iyang mga pako ug mga balhibo?

14 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

Tungod kay iya man nga biyaan ang iyang mga itlog sa yuta, Ug painitan sila diha sa balas,

15 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

Ug hikalimtan nila nga kini madabok sa tiil, Kun katumban ba sila sa mananap nga ihalas.

16 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

Mabangis siya sa iyang mga kuyabog, ingon nga daw sila dili iya: Bisan makawang ang iyang kabudlay, siya dili mahadlok;

17 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

Tungod kay gikuhaan siya sa Dios ug kaalam, Ni gihatagan siya ug salabutan.

18 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

Sa panahon nga siya molupad sa itaas, Siya magayam-id sa kabayo ug sa nagkabayo niini.

19 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

Nahatagan mo ba ang kabayo sa iyang kakusog? Gibistihan mo ba ang iyang liog sa lambungay nga nagakurogkurog?

20 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

Ikaw ba ang naghimo kaniya nga makalukso sama sa dulon? Ang himaya sa iyang pagpangusmo makalilisang.

21 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

Diha sa walog siya nagakakha, ug nalipay tungod sa iyang kusog: Siya mogula aron sa pagpakighibalag sa mga tawong sangkap sa hinagiban.

22 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

Ang kalisang iyang ginatamay, ug dili siya kapugdawan; Ni motalikod siya sa pinuti.

23 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

Ang baslayan nagkagalkal batok kaniya, Ang bangkaw nga nagpangidlap ug ang salapang.

24 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

Iyang itulon ang yuta tungod sa kabangis ug kaligutgut; Ni motagad siya sa tingog sa trompeta.

25 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Sa masubsob nga ang trompeta patingogon, siya magaingon: Aha! Ug siya makabaho sa panag-away gikan sa halayo, Sa dalugdug sa mga punoan, ug sa singgitay.

26 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

Maglupad ba ang banog tungod sa iyang kaalam, Ug magtuy-od sa iyang mga pako padulong sa habagatan?

27 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

Maglupad ba ang agila sa itaas tungod sa imong pagmando, Ug magbalay sa iyang salag sa kahitas-an?

28 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

Siya sa ibabaw sa pangpang nagapuyo, ug tua didto ang iyang pinuy-anan: Sa kinatumyan sa pangpang, ug sa dapit nga malig-on.

29 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

Gikan didto siya magalantaw sa iyang dalagiton; Ang iyang mga mata makatan-aw niana gikan sa halayo.

30 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Ang iya usab nga kuyabog mosupsop ug dugo: Ug hain gani ang mga patay, atua man siya.