Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Afei, Awurade fi ahum mu buaa Hiob se,
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
“Hena ne nea ɔde nsɛm a nimdeɛ nni mu kata me nhyehyɛe so?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Hyɛ wo ho den sɛ ɔbarima; mebisa wo nsɛm, na wubebua me.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
“Bere a metoo asase fapem no, na wowɔ he? Sɛ wote ase, ka ɛ.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Hena na osusuw ne tenten ne ne trɛw? Ampa ara wunim! Hena na ɔtwee susuhama faa ani?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Dɛn so na egyina, anaa hena na ɔtoo ne tweatibo no,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
bere a anɔpa nsoromma bɔɔ mu too dwom, na abɔfo nyinaa de anigye teɛɛ mu no?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
“Hena na ɔkaa po hyɛɛ apon akyi, bere a epue fii ɔyafunu mu,
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
bere a mede omununkum yɛɛ nʼadurade na mede sum kabii kyekyeree no,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
bere a metoo ɔhye maa no na misisii nʼapon ne nʼadaban,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
bere a mekae se, ‘Ɛha ara na wubedu na worentra ha; ɛha na wʼahantan asorɔkye no bɛso no?’
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
“So woahyɛ mmara ama adekyee da? Na woakyerɛ ahemadakye nso afa,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
sɛ ɛnkɔka asase ano na ontu amumɔyɛfo mfi so?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Asase fa ne bɔbea sɛ dɔte a ɛhyɛ nsɔwano ase; na ɛsow tebea da wɔn ho adi te sɛ atade.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Wɔde amumɔyɛfo hann akame wɔn, na wɔn abasa a wɔama so no mu abu.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
“So woapɛɛpɛɛ mu ahu nea po aniwa wɔ anaa woanantew ne bun mu pɛn?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
So wɔde owu apon akyerɛ wo? Woahu owu sunsuma apon ana?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Woate wiase a ɛda hɔ tamaa no ase ana? Sɛ wunim eyinom nyinaa a, ka kyerɛ me.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
“Ɔkwan bɛn na ɛkɔ hann atenae? Na ɛhe na sum te?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Wubetumi de wɔn akɔ wɔn sibea? Wunim akwan a ɛkɔ wɔn atenae?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Ampa ara wunim, efisɛ na wɔawo wo dedaw. Woanyin yiye!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
“Woakɔ sukyerɛmma adekoradan mu da anaa woahu mparuwbo adekoradan
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
a makora so ama ahohia bere, ɔsa ne akodi nna?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Ɔkwan bɛn na ɛkɔ faako a anyinam fi ba, anaa faako a apuei mframa fi na ɛbɔ fa asase so?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Hena na otwaa ɛka maa osuhweam, ne ɔkwan maa aprannaa mmubomu,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
sɛ ɛbɛtɔ agu asase a obiara nte so so, nweatam a obiara nni so,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
na ama asase kesee a ɛda mpan afɔw na sare afifi wɔ so?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Osu wɔ agya ana? Hena na ɔyɛ agya ma obosu a ɛsosɔ?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Hena yafunu mu na sukyerɛmma fi? Hena na ɔwoo sukyerɛmma mporoporowa fi soro
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
bere a nsu kyen dan sɛ ɔbo, na bun ani kyen?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
“Wubetumi de hama akyekyere Akokɔbeatan ne ne mma? Wubetumi asan Nyankrɛnte hama ana?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Wubetumi de anɔpa nsoromma aba wɔ ne bere mu anaasɛ wubetumi ayi sisi ne ne mma afi hɔ?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
So wunim mmara a ɛfa ɔsoro ho? Wubetumi de Onyankopɔn ahenni aba asase so ana?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
“Wubetumi ama wo nne adu omununkum so na wode nsu akata wo ho ana?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Wutumi ma anyinam twa? Wɔka kyerɛ wo se, ‘Yenni’ ana?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Hena na ɔde nyansa ma koma anaasɛ ɔde ntease hyɛ adwene mu?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Hena na ɔwɔ nyansa a wɔde kan omununkum? Hena na obetumi akyea ɔsoro nsu nkotoku,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
bere a mfutuma ayɛ den ama dɔte atɔwatɔw keka bɔ mu.
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
“Wokɔ ahayɛ ma gyatabere ma gyata didi mee
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
bere a wobutubutuw wɔn abon ano anaasɛ wɔtetɛw adɔtɔ ase?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Hena na ɔma kwaakwaadabi aduan bere a ne mma su frɛ Onyankopɔn na wonni aduan nti wokyinkyin?
