Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
RAB kasırganın içinden Eyüp'ü şöyle yanıtladı:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
“Bilgisizce sözlerle Tasarımı karartan bu adam kim?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Şimdi erkek gibi kuşağını beline vur da, Ben sorayım, sen anlat.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
“Ben dünyanın temelini atarken sen neredeydin? Anlıyorsan söyle.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Kim saptadı onun ölçülerini? Kuşkusuz biliyorsun! Kim çekti ipi üzerine?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Neyin üstüne yapıldı temelleri? Kim koydu köşe taşını,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Sabah yıldızları birlikte şarkı söylerken, İlahi varlıklar sevinçle çığrışırken?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
“Denizin ardından kapıları kim kapadı, Ana rahminden fışkırdığı zaman;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Ona bulutları giysi, Koyu karanlığı kundak yaptığım,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Sınırını koyduğum, Kapılarıyla sürgülerini yerleştirdiğim,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
‘Buraya kadar gelip öteye geçmeyeceksin, Gururlu dalgaların şurada duracak’ dediğim zaman?
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
“Sen ömründe sabaha buyruk verdin mi, Şafağa yerini gösterdin mi;
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Yeryüzünün uçlarını tutsun, Oradaki kötüler silkilip atılsın diye?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Mühür basılan balçık gibi biçim değiştirir yeryüzü, Giysi kıvrımları gibi göze çarpar.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Kötülerin ışıkları alınır, Kalkan kolları kırılır.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
“Denizin kaynaklarına vardın mı, Gezdin mi enginin diplerinde?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Ölüm kapıları sana gösterildi mi? Gördün mü ölüm gölgesinin kapılarını?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Dünyanın genişliğini kavradın mı? Anlat bana, bütün bunları biliyorsan.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
“Işığın bulunduğu yerin yolu nerede? Ya karanlık, onun yeri neresi?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Onları yerlerine götürebilir misin? Evlerinin yolunu biliyor musun?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Bilmediğin şey yok zaten, Çünkü onlarla aynı zamanda doğmuştun! O kadar yaşlısın!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
“Karın ambarlarına girdin mi, Dolunun ambarlarını gördün mü?
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Ben onları sıkıntılı günler için, Kavga ve savaş günleri için saklıyorum.
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Nerede ışığın dağıtıldığı, Doğu rüzgarının yeryüzüne saçıldığı yere giden yol?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Kim sellere kanal, Yıldırımlara yol açtı;
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Kimsenin yaşamadığı toprakları, İnsanın bulunmadığı çölü sulasın diye;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Kurak ve ıssız yeri doyursun, Ot bitirsin diye?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Yağmurun babası var mı? Çiy damlalarını kim yarattı?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Buz kimin rahminden çıktı? Göklerden düşen kırağıyı kim doğurdu,
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Sular taş gibi katılaşıp Enginin yüzü donunca?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
“Ülker yıldızlarını bağlayabilir misin? Oryon'un bağlarını çözebilir misin?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Mevsimlerinde çıkartabilir misin takımyıldızları? Büyük ve Küçük Ayı'ya yol gösterebilir misin?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Biliyor musun göklerin yasalarını? Tanrı'nın yönetimini yeryüzünde kurabilir misin?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
“Başına bol yağmur yağsın diye Bulutlara sesini duyurabilir misin?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Varıp da, ‘Buradayız’ desinler diye, Şimşekleri gönderebilir misin?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Kim mısırturnasına bilgelik, Horoza anlayış verdi?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Kimin bulutları sayacak bilgisi var? Kim göklerin tulumlarını boşaltabilir,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Toprak sertleşip Parçaları birbirine yapışınca?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
“Dişi aslanlar için sen avlanabilir misin, Genç aslanların karnını doyurabilir misin,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
İnlerine sindikleri, Çalılıkta pusuya yattıkları zaman?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Kuzguna yiyeceğini kim sağlıyor, Yavruları Tanrı'ya feryat edip Açlıktan kıvrandığı zaman?
