Jób 38

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Og Herren svara Job or stormen og sagde:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

«Kven er det som gjer rådgjerd myrk med ord som reint er utan skyn?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Spenn som ein mann ditt belte på, gjev meg på mine spursmål svar.

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Kvar var du då eg grunna jordi? Seg fram, i fall du greida hev!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Kven sette måli - veit du det? - Og spana målsnor yver henne?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Kvar vart pelaran’ sette ned? Kven la vel hennar hyrnestein,

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

med alle morgonstjernor kvad, gudssønerne av gleda song?

8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Kven stengde havet inn med dører, då det braut ut or moderfang?

9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

Då eg det skyer gav til klæde og myrkeskodd til sveip åt det

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

då eg for det ei grensa sette og trygga ho med port og bom

11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

og sagde: «Hit og ikkje lenger! Di byrge bylgja stogge her!»

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Baud du vel dagsprett nokon gong? Gav du morgonroden stad,

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

so femner kringum ytste jordi, so syndaran’ vart riste av?

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Då tek ho form som leir for segl, og all stend greinlegt som ein klædnad.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

Då misser gudlause sitt ljos, den arm som lyfte seg, vert knekt.

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Kom du til havsens kjeldor fram, hev du på avgrunns-botnen gjenge?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Hev daude-portarn’ vist seg for deg? Ja, såg du daudeskuggens portar?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Og hev du vel jordviddi set? Kjenner du alt i hop, seg fram!

19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Kvar finn ein veg dit ljoset bur? Og kvar hev myrkret heimen sin?

20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

So du kann henta deim til grensa og vita veg til deira hus.

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Du veit det, du vart fødd den gong, og dagetalet ditt er stort.

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Kom du dit snøen uppspard ligg? Og såg du forrådshus for haglet,

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

som eg til trengsle-tidi gøymer, til dagarne med kamp og krig?

24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Kva veg tru ljoset deiler seg, austanvinden spreider seg på jordi?

25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Kven laga renna vel for regnet og brøytte veg for torestrålen,

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

so væta kjem til aude land, til øydemark der ingen bur,

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

til kveikjing for den nakne heid, so gras kann gro der fyrr var bert?

28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Skal tru um regnet hev ein far? Kven avlar vel doggdroparne?

29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Kva moderliv kom isen or? Kven avla rim i himmelrømd,

30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

når vatnet hardnar liksom stein, når havflata stivnar til?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Bind du vel bandet um Sjustjerna? Løyser du lekkjet av Orion?

32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Set du rett tid for dyreringen? Og driv du Bjørnen og hans ungar?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Kjenner du himmelleverne? Gav du han yver jordi magt?

34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Kann røysti di til skyi nå, so vatnet fløymer yver deg?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Byd du vel ljoni fara ut, so dei deg svarar: «Her er me?»

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Kven la i myrke skyer visdom? Kven gav forstand til hildringi?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Kven tel med visdom skyerne? Kven tømer himmelfati ut,

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

når turre mold vert samanrend, jordklumpar kleimer seg i hop?

39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Gjeng du for løva etter rov og gjev ungløvor deira mette,

40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

medan dei gøymer seg i holor og ligg på lur i busk og kjørr?

41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Kven yter ramnen føda hans, når upp til Gud hans ungar ropar og flakkar kringum utan mat?