Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Respondens autem Dominus Iob de turbine, dixit:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Quis est iste involvens sententias sermonibus imperitis?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te, et responde mihi.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Ubi eras quando ponebam fundamenta terrae? indica mihi si habes intelligentiam.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Quis posuit mensuras eius, si nosti? vel quis tetendit super eam lineam?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Super quo bases illius solidatae sunt? aut quis demisit lapidem angularem eius,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Cum me laudarent simul astra matutina, et iubilarent omnes filii Dei?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Quis conclusit ostiis mare, quando erumpebat quasi de vulva procedens:
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Cum ponerem nubem vestimentum eius, et caligine illud quasi pannis infantiae obvolverem?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Circumdedi illud terminis meis, et posui vectem, et ostia:
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Et dixi: Usque huc venies, et non procedes amplius, et hic confringes tumentes fluctus tuos.
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Numquid post ortum tuum praecepisti diluculo, et ostendisti aurorae locum suum?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Et tenuisti concutiens extrema terrae, et excussisti impios ex ea?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Restituetur ut lutum signaculum, et stabit sicut vestimentum:
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Auferetur ab impiis lux sua, et brachium excelsum confringetur.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Numquid ingressus es profunda maris, et in novissimis abyssi deambulasti?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Numquid apertae sunt tibi portae mortis, et ostia tenebrosa vidisti?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Numquid considerasti latitudinem terrae? indica mihi, si nosti, omnia,
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
In qua via lux habitet, et tenebrarum quis locus sit:
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Ut ducas unumquodque ad terminos suos, et intelligas semitas domus eius.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Sciebas tunc quod nasciturus esses? et numerum dierum tuorum noveras?
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Numquid ingressus es thesauros nivis, aut thesauros grandinis aspexisti,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Quae praeparavi in tempus hostis, in diem pugnae et belli?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Per quam viam spargitur lux, dividitur aestus super terram?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Quis dedit vehementissimo imbri cursum, et viam sonantis tonitrui,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Ut plueret super terram absque homine in deserto, ubi nullus mortalium commoratur,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Ut impleret inviam et desolatam, et produceret herbas virentes?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Quis est pluviae pater? vel quis genuit stillas roris?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
De cuius utero egressa est glacies? et gelu de caelo quis genuit?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
In similitudinem lapidis aquae durantur, et superficies abyssi constringitur.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Numquid coniungere valebis micantes stellas Pleiadas, aut gyrum Arcturi poteris dissipare?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Numquid producis Luciferum in tempore suo, et Vesperum super filios terrae consurgere facis?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Numquid nosti ordinem caeli, et pones rationem eius in terra?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Numquid elevabis in nebula vocem tuam, et impetus aquarum operiet te?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Numquid mittes fulgura, et ibunt, et revertentia dicent tibi: Adsumus?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Quis posuit in visceribus hominis sapientiam? vel quis dedit gallo intelligentiam?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Quis enarrabit caelorum rationem, et concentum caeli quis dormire faciet?
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Quando fundebatur pulvis in terra, et glebae compingebantur?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Numquid capies leaenae praedam, et animam catulorum eius implebis,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Quando cubant in antris, et in specubus insidiantur?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Quis praeparat corvo escam suam, quando pulli eius clamant ad eum, vagientes, eo quod non habeant cibos?
