Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Respondens autem Dominus Job de turbine, dixit:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
[Quis est iste involvens sententias sermonibus imperitis?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Accinge sicut vir lumbos tuos: interrogabo te, et responde mihi.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Ubi eras quando ponebam fundamenta terræ? indica mihi, si habes intelligentiam.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Quis posuit mensuras ejus, si nosti? vel quis tetendit super eam lineam?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Super quo bases illius solidatæ sunt? aut quis demisit lapidem angularem ejus,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
cum me laudarent simul astra matutina, et jubilarent omnes filii Dei?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Quis conclusit ostiis mare, quando erumpebat quasi de vulva procedens;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
cum ponerem nubem vestimentum ejus, et caligine illud quasi pannis infantiæ obvolverem?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Circumdedi illud terminis meis, et posui vectem et ostia,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
et dixi: Usque huc venies, et non procedes amplius, et hic confringes tumentes fluctus tuos.
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Numquid post ortum tuum præcepisti diluculo, et ostendisti auroræ locum suum?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Et tenuisti concutiens extrema terræ, et excussisti impios ex ea?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Restituetur ut lutum signaculum, et stabit sicut vestimentum:
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
auferetur ab impiis lux sua, et brachium excelsum confringetur.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Numquid ingressus es profunda maris, et in novissimis abyssi deambulasti?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Numquid apertæ sunt tibi portæ mortis, et ostia tenebrosa vidisti?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Numquid considerasti latitudinem terræ? indica mihi, si nosti, omnia:
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
in qua via lux habitet, et tenebrarum quis locus sit:
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
ut ducas unumquodque ad terminos suos, et intelligas semitas domus ejus.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Sciebas tunc quod nasciturus esses, et numerum dierum tuorum noveras?
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Numquid ingressus es thesauros nivis, aut thesauros grandinis aspexisti,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
quæ præparavi in tempus hostis, in diem pugnæ et belli?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Per quam viam spargitur lux, dividitur æstus super terram?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Quis dedit vehementissimo imbri cursum, et viam sonantis tonitrui,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
ut plueret super terram absque homine in deserto, ubi nullus mortalium commoratur;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
ut impleret inviam et desolatam, et produceret herbas virentes?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Quis est pluviæ pater? vel quis genuit stillas roris?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
De cujus utero egressa est glacies? et gelu de cælo quis genuit?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
In similitudinem lapidis aquæ durantur, et superficies abyssi constringitur.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Numquid conjungere valebis micantes stellas Pleiadas, aut gyrum Arcturi poteris dissipare?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Numquid producis luciferum in tempore suo, et vesperum super filios terræ consurgere facis?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Numquid nosti ordinem cæli, et pones rationem ejus in terra?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Numquid elevabis in nebula vocem tuam, et impetus aquarum operiet te?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Numquid mittes fulgura, et ibunt, et revertentia dicent tibi: Adsumus?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Quis posuit in visceribus hominis sapientiam? vel quis dedit gallo intelligentiam?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Quis enarrabit cælorum rationem? et concentum cæli quis dormire faciet?
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Quando fundebatur pulvis in terra, et glebæ compingebantur?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Numquid capies leænæ prædam, et animam catulorum ejus implebis,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
quando cubant in antris, et in specubus insidiantur?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Quis præparat corvo escam suam, quando pulli ejus clamant ad Deum, vagantes, eo quod non habeant cibos?]
