Jób 38

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

S felelt az Örökkévaló Jóbnak a viharból és mondta:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Ki az, ki elhomályosítja a tanácsot, tudás nélküli szavakkal.

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Övezd csak föl férfiként ágyékodat, hadd kérdelek, s te tudasd velem.

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Hol voltál, midőn alapítottam a földet, jelentsd ki, ha tudsz értelmet!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Ki vonta méreteit, ha tudod, vagy ki nyújtotta ki reá a mérőzsinórt?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Mire süllyesztettek le oszloplábai, vagy ki vetette oda sarokkövét?

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

Midőn együtt ujjongtak a reggel csillagai s riadoztak mind az Istenfiak;

8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

s elrekesztette ajtókkal a tengert, midőn előtörve kijött a méhből;

9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

midőn felhőt tettem öltözetévé és sűrű ködöt pólyájává,

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

és reája szabtam törvényemet és elhelyeztem reteszt meg ajtókat,

11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

és mondtam, idáig jöjj s ne tovább, s itt legyen határa vetve hullámaid gőgjének!

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Világéletedben rendeltél-e reggelt, tudattad-e a hajnallal az ő helyét?

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

Hogy megragadja a földnek széleit, hogy lerázassanak róla a gonoszok:

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

elváltozik mint pecsét agyag, a minden előáll mint egy ruha;

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

s megvonatik a gonoszoktól világosságuk, s a fölemelt kar megtöretik.

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Eljutottál-e a tenger örvényéig, s a mélység fenekén járkáltál-e?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Feltárultak-e neked a halál kapui s láttad-e a vakhomálynak kapuit?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Figyeltél-e a föld tágasságáig? Jelentsd ki, ha mindezt tudod.

19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Melyik az út oda, a hol lakik a világosság, és a sötétségnek merre van helye,

20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

hogy elvinnéd határához, a hogy értenéd házának ösvényét?

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Tudhatod, mert akkor születtél, és sok a te napjaidnak száma!

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Eljutottál-e a hó tárházaihoz, és a jégeső tárházait láttad-e,

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

melyet tartogattam szorongatás idejére, harcz és háború napjaira.

24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Melyik az út oda, a hol szétoszlik a világosság, szétterjed a keleti szél a földre?

25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Ki hasított csatornát az áradatnak és utat a mennydörgés villámának,

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

hogy esőt hullasson földre, hol nincs férfi, pusztára, melyben ember nincs.

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

Hogy jól lakasson pusztát és pusztaságot, és hogy sarjasztóvá tegye a pázsit eredőjét?

28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Van-e az esőnek apja, vagy ki nemzette a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Kinek méhéből eredt a jég, s az égnek derét ki szülte?

30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

Mint a kő összezsugorodnak a vizek, s a mélység felszíne összefogódzik.

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Megkötöd-e a fiastyúknak kötelékeit, vagy megoldod-e órión pórázait;

32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

kihozod-e a csillagzatokat idején, és a gönczölszekeret fiaival együtt vezeted-e?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Ismered-e az ég törvényeit, avagy te állapítod-e meg kormányát a földön?

34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Emeled-e a hangodat a felhőhöz, hogy víznek bősége borítson el téged?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Kiküldesz-e villámokat, hogy menjenek s hogy azt mondják neked: íme itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Ki helyezett a vesékbe bölcsséget, vagy ki adott a gondolatba értelmességet?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Ki számlálja meg a fellegeket bölcsséggel s az ég tömlőit ki folyatja ki?

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Mikor tömörré tömörül a por s a göröngyök összetapadnak?

39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Vadászol-e a nőoroszlánnak ragadmányt, s a fioroszlánok vágyát kitöltöd-e;

40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

midőn guggolnak az odúkban, lesre ülnek a bozótban?

41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Ki készíti el a hollónak az ő prédáját, midőn gyermekei Istenhez fohászkodnak, kóvályognak eledel nélkül?