Jób 38

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:

Und der HERR antwortete Hiob aus einem Wetter und sprach:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Wer ist der, der so fehlet in der Weisheit und redet so mit Unverstand?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

Gürte deine Lenden wie ein Mann; ich will dich fragen, lehre mich!

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Wo warest du, da ich die Erde gründete? Sage mir's, bist du so klug?

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Weißt du, wer ihr das Maß gesetzt hat, oder wer über sie eine Richtschnur gezogen hat?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Oder worauf stehen ihre Füße versenket? Oder wer hat ihr einen Eckstein gelegt,

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

da mich die Morgensterne miteinander lobeten, und jauchzeten alle Kinder Gottes?

8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

Wer hat das Meer mit seinen Türen verschlossen, da es herausbrach wie aus Mutterleibe,

9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

da ich's mit Wolken kleidete und in Dunkel einwickelte, wie in Windeln,

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

da ich ihm den Lauf brach mit meinem Damm und setzte ihm Riegel und Tür

11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

und sprach: Bis hieher sollst du kommen und nicht weiter; hie sollen sich legen deine stolzen Wellen!?

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

Hast du bei deiner Zeit dem Morgen geboten und der Morgenröte ihren Ort gezeiget,

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

daß die Ecken der Erde gefasset und die Gottlosen herausgeschüttelt würden?

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

Das Siegel wird sich wandeln wie Leimen, und sie stehen wie ein Kleid.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

Und den Gottlosen wird ihr Licht genommen werden; und der Arm der Hoffärtigen wird zerbrochen werden.

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

Bist du in den Grund des Meers kommen und hast in den Fußtapfen der Tiefen gewandelt?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

Haben sich dir des Todes Tore je aufgetan? Oder hast du gesehen die Tore der Finsternis?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

Hast du vernommen, wie breit die Erde sei? Sage an, weißt du solches alles?

19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

Welches ist der Weg, da das Licht wohnet, und welches sei der Finsternis Stätte,

20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

daß du mögest abnehmen seine Grenze und merken den Pfad zu seinem Hause?

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

Wußtest du, daß du zu der Zeit solltest geboren werden und wieviel deiner Tage sein würden?

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

Bist du gewesen, da der Schnee herkommt, oder hast du gesehen, wo der Hagel herkommt,

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

die ich habe verhalten bis auf die Zeit der Trübsal und auf den Tag des Streits und Kriegs?

24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

Durch welchen Weg teilet sich das Licht, und auffähret der Ostwind auf Erden?

25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

Wer hat dem Platzregen seinen Lauf ausgeteilet und den Weg dem Blitze und Donner,

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

daß es regnet aufs Land, da niemand ist, in der Wüste, da kein Mensch ist,

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

daß er füllet die Einöden und Wildnis und macht, daß Gras wächset?

28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

Wer ist des Regens Vater? Wer hat die Tropfen des Taues gezeuget?

29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

Aus wes Leibe ist das Eis gegangen? Und wer hat den Reif unter dem Himmel gezeuget,

30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

daß das Wasser verborgen wird wie unter Steinen und die Tiefe oben gestehet?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Kannst du die Bande der sieben Sterne zusammenbinden, oder das Band des Orion auflösen?

32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

Kannst du den Morgenstern hervorbringen zu seiner Zeit, oder den Wagen am Himmel über seine Kinder führen?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Weißt du, wie der Himmel zu regieren ist? Oder kannst du ihn meistern auf Erden?

34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

Kannst du deinen Donner in der Wolke hoch herführen? Oder wird dich die Menge des Wassers verdecken?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

Kannst du die Blitze auslassen, daß sie hinfahren und sprechen: Hie sind wir?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Wer gibt die Weisheit ins Verborgene? Wer gibt verständige Gedanken?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

Wer ist so weise, der die Wolken erzählen könnte? Wer kann die Wasserschläuche am Himmel verstopfen,

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

wenn der Staub begossen wird, daß er zuhaufe läuft und die Klöße aneinander kleben?

39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

Kannst du der Löwin ihren Raub zu jagen geben und die jungen Löwen sättigen,

40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

daß sie sich legen in ihre Stätte und ruhen in der Höhle, da sie lauern?

41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

Wer bereitet dem Raben die Speise, wenn seine Jungen zu Gott rufen und fliegen irre, wenn sie nicht zu essen haben?