Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Or, répondant à Job du milieu d’un tourbillon, le Seigneur dit:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Quel est celui qui mêle des sentences à des discours maladroits?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Ceins tes reins comme un homme de cœur; je t’interrogerai, et réponds-moi.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Où étais-tu, quand je posais les fondements de la terre? Dis-le-moi, si tu as de l’intelligence.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Qui a établi ses mesures, le sais-tu? ou qui a tendu sur elle le cordeau?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Sur quoi ses bases ont-elles été affermies? ou qui a posé sa pierre angulaire,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Lorsque les astres du matin me louaient tous ensemble, et que tous les fils de Dieu étaient transportés de joie?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Qui a renfermé la mer dans des digues, quand elle s’élançait comme sortant d’un sein,
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Lorsque je lui mettais un nuage pour vêtement, et que je l’enveloppais d’obscurité comme des langes de l’enfance?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Je l’ai environnée de mes limites, j’y ai mis un verrou et une porte à deux battants;
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Et j’ai dit: Tu viendras jusque-là, et tu n’iras pas plus loin; et ici tu briseras tes flots orgueilleux.
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Est-ce que depuis ta naissance tu as commandé à l’étoile du matin, et tu as montré à l’aurore son lieu?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Et as-tu tenu, en les ébranlant, les extrémités de la terre, et en as-tu chassé les impies?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Elle sera rétablie comme une terre molle de cachet, et elle demeurera comme un vêtement.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
La lumière des impies leur sera ôté, et leur bras élevé sera brisé.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Est-ce que tu es entré dans les profondeurs de la mer, et as-tu marché dans les extrémités de l’abîme?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Est-ce que les portes de la mort ont été ouvertes pour toi? et les portes ténébreuses, les as-tu vues?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Est-ce que tu as considéré l’étendue de la terre? Enseigne-moi, si tu les connais, toutes ces choses;
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
En quelle voie la lumière habite, et quel est le lieu des ténèbres;
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
En sorte que tu conduises chacune d’elles à son terme, et que tu connaisses les sentiers de leur demeure.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Car savais-tu alors que tu devais naître? et le nombre de tes jours, l’avais-tu connu?
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Est-ce que tu es entré dans les trésors de la neige, ou as-tu aperçu les trésors de la grêle,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Que j’ai préparées pour le temps de l’ennemi, pour le jour de la guerre et du combat?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Sais-tu par quelle voie se répand la lumière, et se distribue la chaleur sur la terre?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Qui a donné cours à l’ondée la plus impétueuse, et une voie au tonnerre éclatant,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Pour faire pleuvoir sur une terre sans homme dans un désert, où aucun des mortels ne demeure,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Pour inonder une terre inaccessible et désolée, et y produire des herbes vertes?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Qui est le père de la pluie? ou qui a engendré les gouttes de la rosée?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Du sein de qui est sortie la glace? et la gelée du ciel, qui l’a engendrée?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
À la manière de la pierre les eaux se durcissent, et la surface de l’abîme devient solide.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Est-ce que tu seras capable de joindre ensemble les brillantes étoiles des Pléiades, ou pourrastu interrompre le cours d’Arcturus?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Est-ce que tu produis Lucifer en son temps, et que tu fais lever l’étoile du soir sur les fils de la terre?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Est-ce que tu connais l’ordre du ciel, et en rendras-tu raison sur la terre?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Est-ce que tu élèveras ta voix dans les nuages, et que l’impétuosité des eaux te couvrira?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Est-ce que tu enverras les foudres, et elles iront; et, revenant, te diront-elles: Nous voici?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Qui a mis au dedans de l’homme la sagesse? ou qui a donné au coq l’intelligence?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Qui expliquera la conduite des cieux, et qui fera cesser le concert du ciel?
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Quand la poussière se répandait-elle sur la terre, et les glèbes se durcissaient-elles?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Est-ce que tu prendras la proie pour la lionne, et empliras-tu l’âme de ses petits,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Quand ils sont couchés dans leurs antres, et qu’ils épient dans leurs cavernes?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Qui prépare au corbeau sa nourriture, quand ses petits crient à Dieu, errant ça et là, parce qu’ils n’ont rien à manger?
