Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Tete Yehowa ɖo nyawo ŋu na Hiob to ahom me be,
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
“Ame ka nye esi tsɔ viviti tsyɔ nye aɖaŋudede dzi kple nya siwo gɔmesese meli na la o?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Tso nàbla ali dzi abe ŋutsu ene, mabia nya wò, nàɖo eŋu nam.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
“Afi ka nènɔ esi meɖo anyigba ƒe gɔmeɖokpewo anyi? Gblɔe nam, ne èse egɔme.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Ame kae dzidze eƒe kekeme kple didime? Ànyae godoo! Ame kae tsɔ dzidzeka ɖo eŋu?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Nu ka dzi woɖo egɔme anyi ɖo? Alo ame kae ɖo eƒe dzogoedzikpe
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
esi ŋukeɣletiviwo le ha dzim ɖekae eye Mawudɔlawo katã do dzidzɔɣli?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
“Ame kae do ʋɔ ɖe atsiaƒu nu esi wòdo go kpoyi tso dadaa ƒe dɔ me
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
esi metsɔ lilikpo wɔ eƒe awudodoe heblae ɖe viviti tsiɖitsiɖitsiɖi me,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
esi meɖo seɖoƒe nɛ, hede ʋɔtru kple gametiwo enu,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
esi megblɔ be, ‘Afii ko nàse, mèkpɔ mɔ ato liƒo sia dzi o, afi sia ko wò dada kple ɖokuidodoɖedzi ase?’
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
“Èɖe gbe na ŋdi kpɔ tso esi wò ŋkekewo dze egɔme alo na fɔŋli nya eƒe nɔƒe,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
be wòalé anyigba ƒe toga, ahaʋuʋu ame vɔ̃ɖiwo ɖa le edzia?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Anyigba trɔ eƒe nɔnɔme abe anyi le nutrenu te ene, eye eƒe nɔnɔme le abe avɔ tɔ ene.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Woxɔ ame vɔ̃ɖiwo ƒe kekeli le wo si eye woŋe woƒe abɔ si wodo ɖe dzi.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
“Èzɔ mɔ yi ɖe atsiaƒu ƒe vudo me alo zɔ le gogloƒe ƒe nudiƒewo kpɔa?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Wofia ku ƒe agbowo wò kpɔa? Èkpɔ ku ƒe vɔvɔli ƒe agbowo kpɔa?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Èse anyigba ƒe kekeme gɔmea? Gblɔe nam, ne ènya esiawo katã.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
“Afi ka mɔ si yi kekeli ƒe nɔƒe la to? Eye afi kae nye viviti nɔƒe?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Àte ŋu akplɔ wo ayi wo nɔƒewoea? Ènya toƒe si yi ɖe wo nɔƒea?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Meka ɖe edzi be ènyae elabena wodzi wò ye ma ɣi xoxo! Ƒe geɖewoe nye esia esi nèle agbe!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
“Ège ɖe sno ƒe nudzraɖoƒe alo kpɔ kpetsi ƒe nudzraɖoƒe,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
esi meɖo ɖi na xaxaɣi, aʋaŋkekewo kple aʋakpegbe la kpɔa?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Afi ka mɔ si wotona yia teƒe si dzikedzo kakana le alo teƒe si wokakaa ɣedzeƒeya le ɖe anyigba blibo la dzi la to?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Ame kae ɖo toƒe na tsi gã siwo dzana kple mɔ na ahom sesẽwo,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
be woade tsi anyigba si dzi ame mele o kple gbegbe si ame menɔ o,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
be wòaɖi kɔ na kuɖiɖinyigba gbɔlo eye wòamie gbe fɛ̃wo?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Fofo le tsidzadza sia? Ame kae nye tɔ na ahũdzadza?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Ame ka ƒe dɔ mee tsikpe do tso? Ame kae dzi zãmu si dzana tso dziƒo,
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
esi tsiwo do kpe abe ahlihã ene eye gogloƒewo tame zu tsikpe?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
“Àte ŋu abla Atifieŋu siwo le keklẽma? Àte ŋu atu Avutɔ ƒe kawoa?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Àte ŋu akplɔ ŋukeɣletiviwo ado goe ne woƒe dodoɣi ɖo alo akplɔ koklonɔ kple viawoa?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Ènya dziƒo ƒe sewoa? Àte ŋu aɖo Mawu ƒe fiaɖuɖu anyi ɖe anyigba dzia?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
“Àte ŋu akɔ gbe dzi ado ɣli na lilikpowo, eye nàtsɔ tsiɖɔɖɔ atsyɔ ɖokuiwò dzia?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Wòe ɖo dzikedzo ɖe eƒe mɔ dzia? Ɖe wova gblɔna na wò be, ‘Míawoe nye esi’ mahã?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Ame kae tsɔ nunya na dzi alo gɔmesese na susu?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Ame ka sie nunya le be wòaxlẽ lilikpowo? Ame kae ate ŋu aviã tsizɔ siwo le dziƒo,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
ne anyigba do kpe eye anyikɔ siwo le anyigba la lé ɖe wo nɔewo ŋu?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
“Wòe daa ade na dzatanɔ eye nèdia nuɖuɖu na dzatawo, ne dɔ le wo wum
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
eye womlɔ woƒe dowo me alo le adeklo dzi le ave mea?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Ame kae dia nuɖuɖu na akpaviãwo, ne viawo le xɔxlɔ̃m na Mawu eye wole tsatsam le nuɖuɖu makpɔmakpɔ ta?
