Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Then Yahweh responded to Job, out of a storm, and said: —
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Who is it that darkeneth counsel, by words, without knowledge?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Gird, I pray thee—like a strong man—thy loins, that I may ask thee, and inform thou me:
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Where wast thou, when I founded the earth? Tell, if thou knowest understanding!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Who set the measurements thereof, if thou knowest? Or who stretched out over it a line?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Whereon were the pedestals thereof sunk? Or who laid the corner stone thereof; —
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Or [who] shut in, with double doors, the sea, when, bursting out of the womb, it came forth;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
When I put a cloud as the garment thereof, and a thick cloud as the swaddling-band thereof;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
And brake off for it my boundary, and fixed a bar and double doors;
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
And said—Hitherto, shalt thou come, and no further, —and, here, shalt thou set a limit to the majesty of thy waves?
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Since thy days [began] hast thou commanded the morning? or caused the dawn to know its place;
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
That it might lay hold of the wings of the earth, and the lawless be shaken out of it?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
It transformeth itself like the clay of a seal, so that things stand forth like one arrayed;
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
That their light may be withdrawn from the lawless, and, the lofty arm, be shivered.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Hast thou entered as far as the springs of the sea? Or, through the secret recesses of the resounding deep, hast thou wandered?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Have the gates of death been disclosed to thee? And, the gates of the death-shade, couldst thou descry?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hast thou well considered, even the breadths of the earth? Tell—if thou knowest it all!
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Where then is the way, the light shall abide? And, the darkness, where then is its place?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
That thou mayest conduct it unto the bound thereof, and that thou mayest perceive the paths to its house.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Thou knowest, for, then, hadst thou been born! And, in number, thy days are many!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Hast thou entered into the treasuries of the snow? And, the treasuries of the hail, couldst thou see?
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Which I have reserved for a time of distress, for the day of conflict and of war?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Where then is the way the lightning is parted? The east wind spreadeth itself abroad over the earth.
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Who hath cloven—for the torrent—a channel? Or a way for the lightning of thunders;
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
To give rain over the no-man’s land, the desert, where no son of earth is;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
To satisfy the wild and the wilderness, to cause to spring forth the meadow of young grass?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Hath the rain a father? Or who hath begotten the drops of dew?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Out of whose womb, came forth the ice? And, the hoar-frost of the heavens, who hath given it birth?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Like a stone, are the waters congealed, and, the face of the roaring deep, becometh firm!
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Canst thou bind the fetters of the Pleiades? Or, the bands of Orion, canst thou unloose?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Canst thou bring forth the signs of the Zodiac each in its season? Or, the Bear and her Young, canst thou lead?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Knowest thou, the statutes of the heavens? Or didst thou appoint his dominion over the earth?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Canst thou lift up, to the thick cloud, thy voice, and the overflow of waters cover thee?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Canst thou send forth the lightnings, so that they go, and say to thee, Behold us?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Who hath put—into cloud-forms—wisdom? Or who hath given—to the meteor—understanding?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Who can count the thin clouds, in wisdom? And, the bottles of the heavens, who can empty out;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
When the dust is cast into a clod, and the lumps are bound together?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Wilt thou hunt—for the Lioness—prey? Or, the craving of the Strong Lion, wilt thou satisfy;
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
When they settle down in dens, abide in covert, for lying in wait?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Who prepareth for the Raven his nourishment, —when his young ones—unto GOD—cry out, [when] they wander for lack of food?
