Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Then spake Jehovah to Job out of the whirlwind, and said:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Who is this that darkeneth counsel by words without knowledge?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Gird up thy loins like a man! I will ask thee, and answer thou me!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Where wast thou when I laid the foundations of the earth? Declare, if thou hast understanding!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Who fixed its dimensions, that thou shouldst know it! Or who stretched out the line upon it?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Upon what were its foundations fixed? And who laid its corner-stone,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
When the morning stars sang together, And all the sons of God shouted for joy?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
And who shut up the sea with doors, When it burst forth as from the womb?
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
When I made the clouds its mantle, And thick darkness its swaddling-band;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
When I appointed for it my bound, And fixed for it bars and doors;
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
And said, Thus far shalt thou come, and no farther, And here shall thy proud waves be stayed!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Hast thou, in thy life, given charge to the morning, Or caused the day-spring to know its place,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
That it should lay hold of the ends of the earth, And shake the wicked out of it?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
It is changed as clay by the seal; And all things stand forth as in rich apparel.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
But from the wicked their light is withheld, And the high-raised arm is broken.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Hast thou visited the springs of the sea, And walked through the recesses of the deep?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Have the gates of death been disclosed to thee, And hast thou seen the gates of the shadow of death?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hast thou surveyed the breadth of the earth? Declare, if thou knowest it all!
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Where is the way to the abode of light? And darkness—where is its dwelling-place?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
That thou shouldst lead it to its boundary, And that thou shouldst know the paths to its mansion!
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Surely thou knowest; for thou wast then born! And the number of thy years is great!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Hast thou visited the storehouses of the snow, Or seen the treasuries of the hail,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Which I have reserved against the time of trouble, —Against the day of battle and war?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
What is the way to where light is distributed, And the east wind spread abroad upon the earth?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Who hath prepared channels for the rain, And a path for the thunder-flash,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
To give rain to the land without an inhabitant, To the wilderness wherein is no man;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
To satisfy the desolate and waste ground, And cause the tender herb to spring forth?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Hath the rain a father? Or who hath begotten the drops of the dew?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Out of whose womb came the ice? And who hath gendered the hoar-frost of heaven?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
The waters are hid as under stone, And the face of the deep becometh solid.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Canst thou fasten the bands of the Pleiades, Or loosen the chains of Orion?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Canst thou lead forth the Signs in their season, Or guide the Bear with her sons?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Knowest thou the ordinances of the heavens? Hast thou appointed their dominion over the earth?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Canst thou lift up thy voice to the clouds, So that abundance of waters will cover thee?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Canst thou send forth lightnings, so that they will go, And say to thee, “Here we are”?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Who hath put understanding in the reins, And given intelligence to the mind?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Who numbereth the clouds in wisdom? And who poureth out the bottles of heaven,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
When the dust floweth into a molten mass, And the clods cleave fast together?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Canst thou hunt prey for the lioness, Or satisfy the hunger of the young lions,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
When they couch in their dens, And lie in wait in the thicket?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Who provideth for the raven his food, When his young ones cry unto God, While they wander about without food?
