Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
And Jehovah answered Job out of the whirlwind and said,
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Who is this that darkeneth counsel by words without knowledge?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Gird up now thy loins like a man; and I will demand of thee, and inform thou me.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Where wast thou when I founded the earth? Declare, if thou hast understanding.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Who set the measures thereof — if thou knowest? or who stretched a line upon it?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Whereupon were the foundations thereof sunken? or who laid its corner-stone,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
When the morning stars sang together, and all the sons of God shouted for joy?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
And who shut up the sea with doors, when it burst forth, issuing out of the womb?
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
When I made the cloud its garment, and thick darkness a swaddling band for it;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
When I cut out for it my boundary, and set bars and doors,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
And said, Hitherto shalt thou come and no further, and here shall thy proud waves be stayed?
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Hast thou since thy days commanded the morning? hast thou caused the dawn to know its place,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
That it might take hold of the ends of the earth, and the wicked might be shaken out of it?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
It is changed like the signet-clay; and [all things] stand forth as in a garment:
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
And from the wicked their light is withholden, and the uplifted arm is broken.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Hast thou entered as far as the springs of the sea? and hast thou walked in the recesses of the deep?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Have the gates of death been revealed unto thee? and hast thou seen the gates of the shadow of death?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hath thine understanding compassed the breadths of the earth? Declare if thou knowest it all.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Where is the way to where light dwelleth? and the darkness, where is its place,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
That thou shouldest take it to its bound, and that thou shouldest know the paths to its house?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Thou knowest, for thou wast then born, and the number of thy days is great!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Hast thou entered into the storehouses of the snow, and hast thou seen the treasuries of the hail,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Which I have reserved for the time of distress, for the day of battle and war?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
By what way is the light parted, [and] the east wind scattered upon the earth?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Who hath divided a channel for the rain-flood, and a way for the thunder's flash;
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
To cause it to rain on the earth, where no one is; on the wilderness wherein there is not a man;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
To satisfy the desolate and waste [ground], and to cause the sprout of the grass to spring forth?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Hath the rain a father? or who begetteth the drops of dew?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Out of whose womb cometh the ice? and the hoary frost of heaven, who bringeth it forth?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
When the waters lie hidden as in stone, and the face of the deep holdeth fast together.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Canst thou fasten the bands of the Pleiades, or loosen the cords of Orion?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Dost thou bring forth the constellations each in its season? or dost thou guide the Bear with her sons?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Knowest thou the ordinances of the heavens? dost thou determine their rule over the earth?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Dost thou lift up thy voice to the clouds, that floods of waters may cover thee?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Dost thou send forth lightnings that they may go, and say unto thee, Here we are?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Who hath put wisdom in the inward parts? or who hath given understanding to the mind?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Who numbereth the clouds with wisdom? or who poureth out the bottles of the heavens,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
When the dust runneth as into a molten mass, and the clods cleave fast together?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Dost thou hunt the prey for the lioness, and dost thou satisfy the appetite of the young lions,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
When they crouch in [their] dens, [and] abide in the thicket to lie in wait?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Who provideth for the raven his food, when his young ones cry unto God, [and] they wander for lack of meat?
