Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Nu nam Jahweh het woord, en sprak tot Job in de storm:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Wie zijt gij, die de Voorzienigheid duister maakt Door woorden zonder verstand?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Omgord uw lenden als een man, Ik zal u vragen stellen, gij moogt Mij leren!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Waar waart ge, toen Ik de aarde grondde: Vertel het, zo ge er iets van weet!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Wie heeft haar grootte bepaald: gij weet het zo goed; Wie het meetsnoer over haar gespannen?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Waarop zijn haar zuilen geplaatst, Of wie heeft haar hoeksteen gelegd:
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Onder het gejuich van het koor der morgensterren, Het jubelen van de zonen Gods?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Wie heeft de zee achter deuren gesloten, Toen zij bruisend uit de moederschoot kwam;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Toen Ik haar de wolken gaf als een kleed, De nevel als haar windsels;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Toen Ik haar grenzen heb gesteld, Slagboom en grendels haar gaf;
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Toen Ik sprak: Ge komt tot hier en niet verder, Hier wordt de trots van uw golven gebroken!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Hebt gij ooit in uw leven de morgen ontboden, De dageraad zijn plaats bestemd,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Om de zomen der aarde te bezetten En er vlammen uit te schudden?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Zij flonkert als een kostbare zegelsteen, Wordt bontgeverfd als een kleed,
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Totdat de stralen hun licht wordt ontnomen, Hun opgeheven arm wordt gebroken.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Zijt ge doorgedrongen tot de bronnen der zee, Hebt ge de bodem van de Oceaan bewandeld;
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Zijn u de poorten des doods getoond, De wachters der duisternis u verschenen;
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Hebt ge de breedten der aarde omvat: Zeg op, wanneer ge dit allemaal weet!
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Waar is de weg naar de woning van het licht, En waar heeft de duisternis haar verblijf,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Zodat gij ze naar hun plaats kunt brengen, En hun de paden naar huis kunt leren?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Ge weet het toch, want toen werdt ge geboren, Het getal van uw jaren is immers zo groot!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Zijt ge doorgedrongen tot de schuren der sneeuw, Hebt ge de opslagplaatsen van de hagel aanschouwd,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Die Ik heb opgespaard voor de tijd van benauwing, Voor de dag van aanval en strijd?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Waar is de weg, waar de kou zich verspreidt, Waar de oostenwind over de aarde giert?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Wie heeft voor de stortvloed kanalen gegraven, En paden voor de donderwolken,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Om regen te geven op onbewoond land, Op steppen, waar zich geen mens bevindt;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Om woestijn en wildernis te verzadigen, Uit de dorre grond het gras te doen spruiten?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Heeft de regen een vader, Of wie heeft de druppels van de dauw verwekt;
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Uit wiens schoot is het ijs te voorschijn gekomen, Wie heeft het rijp in de lucht gebaard?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
De wateren worden hard als steen, De vlakte van de Afgrond sluit zich aaneen!
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Kunt gij de banden der Plejaden knopen, Of de boeien van de Orion slaken;
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Kunt gij de maan op tijd naar buiten doen treden, Leidt gij de Beer met zijn jongen?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Schrijft gij de hemel de wetten voor, Stelt gij zijn macht over de aarde vast;
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Verheft gij uw stem tot de wolken, Gehoorzaamt ù de watervloed?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Zendt gij de bliksems uit, en ze gaan; Zeggen ze tot u: Hier zijn we terug?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Wie heeft inzicht aan den reiger gegeven Verstand geschonken aan den haan;
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Wie telt met wijsheid de wolken af, En giet de zakken van de hemel leeg:
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Wanneer de bodem hard is als ijzer, De kluiten aan elkander kleven?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Jaagt gij een prooi voor de leeuwin, Stilt gij de honger der welpen,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Wanneer ze in hun holen liggen, Of loeren tussen de struiken?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Wie geeft ze tegen de avond haar buit, Wanneer haar jongen tot de Godheid roepen, En zonder voedsel rond blijven snuffelen, Op zoek naar spijs?
