Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Saa svarede HERREN Job ud fra Stormvejret og sagde:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Hvem fordunkler mit Raad med Ord, som er uden Mening?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Omgjord som en Mand dine Lænder, jeg vil spørge, og du skal lære mig!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Hvor var du, da jeg grundede Jorden? Sig frem, om du har nogen Indsigt!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Hvem bestemte dens Maal — du kender det jo — hvem spændte Maalesnor ud derover?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Hvorpaa blev dens Støtter sænket, hvem lagde dens Hjørnesten,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
mens Morgenstjernerne jubled til Hobe, og alle Gudssønner raabte af Glæde?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Hvem stængte for Havet med Porte, dengang det brusende udgik af Moders Skød,
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
dengang jeg gav det Skyen til Klædning og Taagemulm til Svøb,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
dengang jeg brød det en Grænse og indsatte Portslaa og Døre
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
og sagde: »Hertil og ikke længer! Her standse dine stolte Vover!«
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Har du nogen Sinde kaldt Morgenen frem, ladet Morgenrøden vide sit Sted,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
saa den greb om Jordens Flige og gudløse rystedes bort,
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
saa den dannedes til som Ler under Segl, fik Farve, som var den en Klædning?
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
De gudløses Lys toges fra dem, den løftede Arm blev knust.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Har du mon været ved Havets Kilder, har du mon vandret paa Dybets Bund?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Mon Dødens Porte har vist sig for dig, skued du Mulmets Porte?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Saa du ud over Jordens Vidder? Sig frem, om du ved, hvor stor den er!
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Hvor er Vejen til Lysets Bolig, og hvor har Mørket mon hjemme,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
saa du kunde hente det til dets Rige og bringe det hen paa Vej til dets Bolig?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Du ved det, du blev jo født dengang, dine Dages Tal er jo stort!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Har du været, hvor Sneen gemmes, og skuet, hvor Hagelen vogtes,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
den, jeg gemmer til Trængselens Tid, til Kampens og Krigens Dag?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Hvor er Vejen did, hvor Lyset deler sig, hvor Østenvinden spreder sig ud over Jorden?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Hvem aabnede Regnen en Rende og Tordenens Lyn en Vej
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
for at væde folketomt Land, Ørkenen, hvor ingen bor,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
for at kvæge Øde og Ødemark og fremkalde Urter i Ørkenen?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Har Regnen mon en Fader, hvem avlede Duggens Draaber?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Af hvilket Skød kom Isen vel frem, hvem fødte mon Himlens Rim?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Vandet størkner som Sten, Dybets Flade trækker sig sammen.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Knytter du Syvstjernens Baand, kan du løse Orions Lænker?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Lader du Aftenstjernen gaa op i Tide, leder du Bjørnen med Unger?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Kender du Himmelens Love, fastsætter du dens Magt over Jorden?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Kan du løfte Røsten til Sky, saa Vandskyl adlyder dig?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Sender du Lynene ud, saa de gaar, og svarer de dig: »Her er vi!«
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Hvem lagde Visdom i sorte Skyer, hvem gav Luftsynet Kløgt?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Hvem er saa viis, at han tæller Skyerne, hvem hælder Himmelens Vandsække om,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
naar Jorden ligger i Ælte, og Leret klumper sig sammen?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Jager du Rov til Løvinden, stiller du Ungløvers Hunger,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
naar de dukker sig i deres Huler; ligger paa Lur i Krat?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Hvem skaffer Ravnen Æde, naar Ungerne skriger til Gud og flakker om uden Føde?
