Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Tedy odpověděl Hospodin Jobovi z vichru, a řekl:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
Kdož jest to, jenž zatemňuje radu řečmi neumělými?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Přepaš nyní jako muž bedra svá, a nač se tebe tázati budu, oznam mi.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Kdes byl, když jsem zakládal zemi? Pověz, jestliže máš rozum.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Kdo rozměřil ji, víš-li? Aneb kdo vztáhl pravidlo na ni?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Na čem podstavkové její upevněni jsou? Aneb kdo založil úhelný kámen její,
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Když prozpěvovaly spolu hvězdy jitřní, a plésali všickni synové Boží?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Aneb kdo zavřel jako dveřmi moře, když vyšlo z života, a zjevilo se?
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
Když jsem mu položil oblak za oděv, a mrákotu místo plének jeho,
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
Když jsem jemu uložil úsudek svůj, přistaviv závory a dvéře,
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
I řekl jsem: Až potud vycházeti budeš, a dále nic, tu, pravím, skládati budeš dutí vlnobití svého.
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Zdaž jsi kdy za dnů svých rozkázal jitru? Ukázal-lis záři jitřní místo její,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
Aby uchvacovala kraje země, a bezbožní aby z ní vymítáni byli?
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
Tak aby proměnu přijímala jako vosk pečetní, oni pak aby nedlouho stáli jako roucho,
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
A aby bezbožným zbraňováno bylo světla jejich, a rámě vyvýšené zlámáno bylo?
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Přišel-lis až k hlubinám mořským? A u vnitřnosti propasti chodil-lis?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Jsou-li tobě zjeveny brány smrti? A brány stínu smrti viděl-lis?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Shlédl-lis širokosti země? Oznam, jestliže ji znáš všecku.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Která jest cesta k obydlí světla, a které místo temností,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
Že bys je pojal v meze jeho, poněvadž bys srozumíval stezkám domu jeho?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Věděl-lis tehdáž, že jsi měl se naroditi, a počet dnů tvých jak veliký býti má?
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Přišel-lis až ku pokladům sněhu? A poklady krupobití viděl-lis,
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
Kteréž chovám k času ssoužení, ke dni bitvy a boje?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Kterými se cestami rozděluje světlo, kteréž rozhání východní vítr po zemi?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Kdo rozdělil povodní tok, a cestu blýskání hromovému,
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
Tak aby pršel déšť i na tu zemi, kdež není lidí, na poušť, kdež není člověka,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
Aby zapájel místa planá a pustá, a k zrůstu přivodil trávu mladistvou?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Má-liž déšť otce? A kdo plodí krůpěje rosy?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Z čího života vychází mráz? A jíní nebeské kdo plodí?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Až i vody jako v kámen se proměňují, a svrchek propasti zamrzá.
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Zdali zavázati můžeš rozkoše Kuřátek, aneb stahování Orionovo rozvázati?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
Můžeš-li vyvoditi hvězdy polední v čas jistý, aneb Arktura s syny jeho povedeš-li?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Znáš-li řád nebes? Můžeš-li spravovati panování jejich na zemi?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Můžeš-li pozdvihnouti k oblaku hlasu svého, aby hojnost vod přikryla tebe?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Ty-liž vypustíš blýskání, aby vycházela? Zdaliž řeknou tobě: Aj teď jsme?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Kdo složil u vnitřnostech lidských moudrost? Aneb kdo dal rozumu stižitelnost?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Kdo vypravovati bude o nebesích moudře? A láhvice nebeské kdo nastrojuje,
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
Aby svlažená země zase stuhnouti mohla, a hrudy se v hromadě držely?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Honíš-liž ty lvu loupež? A hltavost lvíčat naplňuješ-liž,
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
Když se stulují v peleších svých, ustavičně z skrýší čihajíce?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Kdo připravuje krkavci pokrm jeho, když mladí jeho k Bohu silnému volají, a toulají se sem i tam pro nedostatek pokrmu?
