Jób 38
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
Nato Jahve odgovori Jobu iz oluje i reče:
2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
“Tko je taj koji riječima bezumnim zamračuje božanski promisao?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
Bokove svoje opaši k'o junak: ja ću te pitat', a ti me pouči.
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
Gdje si bio kad zemlju utemeljih? Kazuj, ako ti je znanje sigurno.
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
Znaš li tko joj je mjere odredio i nad njom uže mjerničko napeo?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
Na čemu joj počivaju temelji? Tko joj postavi kamen ugaoni
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
dok su klicale zvijezde jutarnje i Božji uzvikivali dvorjani?
8 És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
Tko li zatvori more vratnicama kad je navrlo iz krila majčina;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
kad ga oblakom k'o haljom odjenuh i k'o pelenam' ovih maglom gustom;
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
kad sam njegovu odredio među, vrata stavio sa prijevornicama?
11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
Dotle, ne dalje, rekao sam njemu, tu nek' se lomi ponos tvog valovlja!
12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
Zar si ikad zapovjedio jutru, zar si kazao zori mjesto njeno,
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
da poduhvati zemlju za rubove i da iz nje sve bezbožnike strese;
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
da je pretvori u glinu pečatnu i oboji je k'o kakvu haljinu.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
Ona uzima svjetlost zlikovcima i pesnicu im lomi uzdignutu.
16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
Zar si ti prodro do izvora morskih, po dnu bezdana zar si kad hodio?
17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
Zar su ti vrata smrti pokazali; vidje li dveri kraja mrtvih sjena?
18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
Zar si prostranstvo zemlje uočio? Govori, ako ti je znano sve to.
19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
Koji putovi u dom svjetla vode, na kojem mjestu prebivaju tmine,
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
da ih odvedeš u njine krajeve, da im put k stanu njihovu pokažeš?
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
Ti znadeš to, tÓa davno ti se rodi, tvojih dana broj veoma je velik!
22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
Zar si stigao do riznica snijega i zar si tuče spremišta vidio
23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
što ih pričuvah za dane nevolje, za vrijeme boja krvava i rata?
24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
Kojim li se putem dijeli munja kada iskre po svoj zemlji prosipa?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
Tko li je jaz iskopao povodnju, tko prokrčio pute grmljavini
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
da bi daždjelo na kraj nenastanjen, na pustinju gdje žive duše nema,
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
da bi neplodnu napojio pustoš, da bi u stepi trava izniknula?
28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
Ima li kiša svoga roditelja? Tko je taj koji kapi rose rađa?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
Iz čijeg li mraz izlazi krila, tko slanu stvara što s nebesa pada?
30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
Kako čvrsnu vode poput kamena i led se hvata površja bezdana?
31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
Možeš li lancem vezati Vlašiće i razdriješiti spone Orionu,
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
u pravo vrijeme izvesti Danicu, vodit' Medvjeda s njegovim mladima?
33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
Zar poznaješ ti zakone nebeske pa da njima moć na zemlji dodijeliš?
34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
Zar doviknuti možeš oblacima pa da pljuskovi tebe poslušaju?
35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
Zar na zapovijed tvoju munje lijeću i tebi zar se odazivlju: 'Evo nas'?
36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
Tko je mudrost darovao ibisu, tko li je pamet ulio u pijetla?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
Tko to mudro prebrojava oblake i tko nebeske izlijeva mjehove
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
dok se zemlja u tijesto ne zgusne i dok se grude njezine ne slijepe?
39 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
Zar ćeš ti plijen uloviti lavici ili ćeš glad utažit' lavićima
40 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
na leglu svojem dok gladni čekaju i vrebaju na žrtvu iz zaklona?
41 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Tko hranu gavranovima pribavlja kad Bogu ptići njegovi cijuču i naokolo oblijeću bez hrane?
