Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Шундақ, жүригимму буни аңлап тәвринип кетиватиду, Жүригим қепидин чиқип кетәй, деди.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Мана аңлиғина! Униң һөкиригән авазини, Униң ағзидин чиқиватқан гүлдүрмама авазини аңла!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
У авазини асман астидики пүткүл йәргә, Чақмиқини йәрниң қәригичә йәткүзиду.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Чақмақтин кейин бир аваз һөкирәйду; Өз һәйвитиниң авази билән у гүлдүрләйду, Авази аңлиниши биләнла һеч аянмай чақмақлириниму қоюветиду.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Тәңри авази билән карамәт гүлдүрләйду, Биз чүшинәлмәйдиған нурғун қалтис ишларни қилиду.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Чүнки у қарға: «Йәргә яғ!», Һәм һөл-йеғинға: «Күчлүк ямғур бол!» дәйду.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
У барлиқ инсанни өзиниң яратқанлиғини билсун дәп, Һәммә адәмниң қолини булар билән тосуп қойиду;
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Явайи һайванлар өз угисиға кирип кетиду, Өз қоналғусида турғузулиду.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Боран-чапқун коһиқаптин келиду, Һәм соғ-зимистан таратқучи шамаллардин келиду.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Тәңриниң нәпәси билән муз һасил болиду; Бепаян сулар қетип қалиду.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
У йәнә қоюқ булутларға мол нәмлик жүкләйду, У чақмақ көтиридиған булутни кәң йейип қойиду.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Улар пүткүл йәр-зимин йүзидә У буйруған ишни иҗра қилиш үчүн, Униң йолйоруқлири билән һәряққа бурулиду.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Яки тәрбийә тайиғи болуши үчүн, Яки Өз дунияси үчүн, Яки Өз рәһимдиллигини көрситиш үчүн У [булутлирини] кәлтүриду.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
И Аюп, буни аңлап қой, Тәңриниң карамәт әмәллирини тонуп йетип шүк тур.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Тәңриниң булутларни қандақ сәптә турғузғанлиғини биләмсән? Униң булутиниң чақмиқини қандақ чақтуридиғанлиғиниму биләмсән?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Булутларниң қандақ қилип бошлуқта муәлләқ туридиғанлиғини, Билими мукәммәл Болғучиниң карамәтлирини биләмсән?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Һәй, Униң қандақ қилип йәр-зиминни җәнупдики шамал билән тиничландуруп, Сени кийим-кечигиңниң оттәк исситқинини биләмсән?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Сән Униңға һәмраһ болуп асманни худди қуюп чиқарған әйнәктәк, Мустәһкәм қилип яйғанмидиң?!
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Униңға немини дейишимиз керәклигини бизгә үгитип қойғин! Қараңғулуғимиз түпәйлидин биз дәвайимизни җайида сәпкә қоялмаймиз.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Униңға «Мениң Саңа гепим бар» дейиш яхшиму? Ундақ дегүчи адәм жутулмай қалмайду!
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Әнди шамаллар келип булутларни тарқитиветиду, Бирақ булутлар арисидики қуяш нуриға адәмләр беваситә қарап туралмайду. Қуяшниң алтун рәңги шимал тәрәптинму пәйда болиду; Тәңриниң һозурида дәһшәтлик һәйвәт бардур. Һәммигә Қадирни болса, биз Уни мөлчәрләлмәймиз; Қудрити қалтистур, Униң адалити улуқ, һәққанийлиғи чоңқур, Шуңа У адәмләргә зулум қилмайду.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Шуңа адәмләр Униңдин қорқиду; Көңлидә өзини дана чағлайдиғанларға У һеч етивар қилмайду».
