Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Eyi ma me koma bɔ kitirikitiri na ehuruw fi nʼatenae.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Tie! Tie ne nne mmubomu, ne huuyɛ a efi nʼanom reba no.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Ogyaa nʼanyinam mu wɔ ɔsoro ase nyinaa na ɔma ekodu asase ano.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Ɛno akyi na ne mmubomu no ba; ɔde nne kɛse bobɔ mu. Sɛ ɔkasa a, biribiara nsianka no.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Onyankopɔn nne bobɔ mu ma no yɛ nwonwa; ɔyɛ nneɛma akɛse a ɛboro yɛn adwene so.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Ɔka kyerɛ sukyerɛmma se, ‘Tɔ gu asase so,’ ne osu nso se, ‘Yɛ osutɔ kɛse.’
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Sɛnea nnipa a wabɔ wɔn nyinaa behu nʼadwuma nti, ɔma nnipa nyinaa gyae wɔn adwumayɛ.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Wuram mmoa kɔtetɛw; wɔkɔhyehyɛ wɔn abon mu.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Ahum tu fi ne pia mu, na awɔw nso fi mframa a ɛrebɔ mu.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Onyankopɔn home de sukyerɛmma ba, na nsu tamaa no kyen.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Ɔde fuonwini hyɛ omununkum ma; na otwa nʼanyinam fa mu.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Ɔhyɛ ma wokyinkyin fa asase so nyinaa hyia yɛ nea ɔhyɛ sɛ wɔnyɛ biara.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Ɔde omununkum ba bɛtwe nnipa aso, anaasɛ ɔma ɛtɔ gu asase so de kyerɛ nʼadɔe.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
“Tie eyi, Hiob; gyae na dwene Onyankopɔn anwonwade ho.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Wunim sɛnea Onyankopɔn si fa di omununkum so, na ɔma nʼanyinam twa?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Wunim sɛnea omununkum si fa sensɛn wim, nea ɔwɔ nimdeɛ a so nni no anwonwade no?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Mo a mufi fifiri wɔ mo ntade mu bere a anafo mframa ma asase no yɛ dinn no,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
wubetumi aboa no ama watrɛw wim, a ɛyɛ den sɛ kɔbere mfrafrae ahwehwɛ?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
“Kyerɛ yɛn nea ɛsɛ sɛ yɛka kyerɛ no; yɛrentumi nka yɛn asɛm, efisɛ yennim.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ɛsɛ sɛ wɔka nea mepɛ sɛ meka kyerɛ no ana? Onipa bi wɔ hɔ a ɔbɛpɛ sɛ wɔbɛmene no ana?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Obiara rentumi nhwɛ owia, sɛnea ɛhyerɛn wɔ wim bere a mframa abɔ ama wim atew.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Ofi atifi fam ba wɔ anuonyam sononko mu; Onyankopɔn ba wɔ ahenni nwonwaso mu.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Otumfo no korɔn wɔ yɛn so na wɔpagyaw no wɔ tumi mu; nʼatɛntrenee ne treneeyɛ kɛse akyi no mpo, ɔnyɛ nhyɛso.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Ɛno nti nnipa de nidi ma no, efisɛ onnwen koma mu anyansafo nyinaa ho ana?”
