< Jób 37 >

1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Por lo cual también se estremece mi corazón y salta fuera de su lugar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
¡Escuchen atentamente el trueno de su voz y el estruendo que sale de su boca!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Suelta sus relámpagos por debajo de todo el cielo, que llegan hasta los confines de la tierra.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Tras ellos ruge su voz. Truena ʼEL con voz majestuosa, y aunque sea oída su voz, no los detiene.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
ʼEL truena con voz maravillosa y hace cosas que no podemos comprender.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
A la nieve dice: Cae a la tierra. También a la lluvia y al aguacero torrencial.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Así hace que todo hombre se retire, para que todos los hombres reconozcan su obra.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Las bestias se meten en lugar de descanso y permanecen en sus guaridas.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
De su cámara viene la tormenta y el frío de los vientos del norte.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Por el soplo de ʼEL se forma el hielo y se congelan las amplias aguas.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Carga de humedad la densa nube. Dispersa las nubes con sus relámpagos,
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
que giran según su designio para cumplir sus órdenes sobre la superficie de la tierra habitada.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Las hace venir, unas veces como azote, otras, a favor de su tierra y otras por misericordia.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Oh Job, escucha esto. Detente y considera las maravillas de ʼEL.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
¿Sabes cuándo ʼEloah las establece y hace fulgurar la luz de su nube?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
¿Conoces tú el equilibrio de las nubes, las obras prodigiosas de Aquél que es perfecto en conocimiento?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
¿Por qué están calientes tus ropas cuando la tierra está tranquila a causa del viento del sur?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
¿Extendiste con Él la bóveda celeste, sólida como un espejo fundido?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Muéstranos qué le diremos. Porque no podemos ordenar nuestras ideas a causa de las tinieblas.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
¿Será necesario informarle lo que yo digo? ¿O debe un hombre desear que sea tragado?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Ciertamente no es posible mirar la luz oscurecida por las nubes, pero un viento pasa, y la despeja.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Del norte asoma un dorado resplandor. ¡En ʼEloha hay una asombrosa majestad!
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
¡ʼEL-Shadday, a Quien no alcanzamos! Exaltado en poder, Él no hará violencia a la equidad. Es abundante en justicia.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Por tanto, los hombres le temen. Él no estima a alguno que cree en su corazón ser sabio.

< Jób 37 >