Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Sí, ante esto mi corazón tiembla, y es desplazado de su lugar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Escucha, oh, escucha el ruido de su voz, el sonido que sale de su boca.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Lo envía bajo todo el cielo, y sus rayos hasta los confines de la tierra.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Tras ella ruge una voz. Truena con la voz de su majestad. No se guarda nada cuando se escucha su voz.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Dios truena maravillosamente con su voz. Él hace grandes cosas, que no podemos comprender.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Porque dice a la nieve: “Cae sobre la tierra”. también a la lluvia, y a los chubascos de su poderosa lluvia.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Él sella la mano de cada hombre, para que todos los hombres a los que ha hecho lo conozcan.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Entonces los animales se ponen a cubierto, y permanecen en sus guaridas.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
De su habitación sale la tormenta, y el frío del norte.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Por el soplo de Dios se da el hielo, y la anchura de las aguas está congelada.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Sí, carga la espesa nube con humedad. Extiende la nube de su rayo.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Se ha dado la vuelta gracias a su guía, para que hagan todo lo que él les mande en la superficie del mundo habitable,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
ya sea por la corrección, o por su tierra, o por la bondad amorosa, que la hace venir.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
“Escucha esto, Job. Quédate quieto y considera las obras maravillosas de Dios.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
¿Sabes cómo los controla Dios? y hace brillar el rayo de su nube?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
¿Conoces el funcionamiento de las nubes, las obras maravillosas de aquel que es perfecto en el conocimiento?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Tú, cuya ropa es cálida cuando la tierra está quieta a causa del viento del sur?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
¿Puedes, con él, extender el cielo, que es fuerte como un espejo de metal fundido?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Enséñanos lo que le vamos a decir, porque no podemos hacer nuestro caso a causa de la oscuridad.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
¿Se le dirá que voy a hablar? ¿O debería un hombre desear ser tragado?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Los hombres no ven la luz que brilla en los cielos, pero el viento pasa y los despeja.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Del norte viene el esplendor dorado. Con Dios hay una majestuosidad impresionante.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
No podemos llegar al Todopoderoso. Está exaltado en el poder. Con justicia y gran rectitud, no oprimirá.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Por eso los hombres lo veneran. No tiene en cuenta a los sabios de corazón”.
