Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Tudi ob tem moje srce trepeta in je premaknjeno iz svojega mesta.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Pozorno prisluhnite hrupu njegovega glasu in zvoku, ki gre iz njegovih ust.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Tega usmerja pod celotnim nebom in svoje bliskanje do koncev zemlje.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Za tem rjovi glas. Grmi z glasom svoje odličnosti in ne bo jih zadržal, ko se zasliši njegov glas.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Bog s svojim glasom čudovito grmi. Dela velike stvari, ki jih ne moremo doumeti.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Kajti snegu pravi: ›Bodi na zemlji, ‹ podobno majhnemu dežju in velikemu dežju njegove moči.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Pečati roko vsakega človeka, da bi vsi ljudje lahko poznali njegovo delo.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Potem gredo živali v brloge in ostanejo na svojih mestih.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Iz juga prihaja vrtinčast veter in mraz iz severa.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Z dihom Boga je dana zmrzal in širina vodá je omejena.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Tudi z namakanjem obtežuje debel oblak. Razpršuje svoj svetli oblak.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Ta je obrnjen ob njegovih nasvetih, da lahko naredijo karkoli jim zapoveduje na obličju zemeljskega [kroga] na zemlji.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Povzroča mu, da pride, bodisi za grajanje ali za njegovo deželo ali za usmiljenje.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Prisluhni temu, oh Job. Stoj mirno in preudari čudovita Božja dela.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Ali veš, kdaj jih je Bog razporedil in svetlobi svojega oblaka velel, da zasije?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Mar poznaš izravnavanja oblakov, čudovita dela njega, ki je popoln v spoznanju?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Kako so tvoje obleke tople, ko z južnim vetrom umiri zemljo?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Ali si ti z njim razprostrl nebo, ki je močno in kakor staljeno zrcalo?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Pouči nas, kaj mu bomo rekli, kajti svojega govora ne moremo urediti zaradi teme.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Mar mu bo povedano, da jaz govorim? Če človek govori, bo zagotovo požrt.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Sedaj ljudje ne vidimo svetle svetlobe, ki je v oblakih, toda veter gre mimo in jih očisti.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Lepo vreme prihaja iz severa. Z Bogom je strašno veličanstvo.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Glede Vsemogočnega, ne moremo ga srečati. Odličen je v moči, v sodbi in v obilici pravice. Ne bo prizadel.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Ljudje se ga zato bojijo. Ne ozira se na nobenega od tistih, ki so modrega srca.«
