Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Disto também o meu coração treme, e salta de seu lugar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Ouvi atentamente o estrondo de sua voz, e o som que sai de sua boca,
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Ao qual envia por debaixo de todos os céus; e sua luz até os confins da terra.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Depois disso brama com estrondo; troveja com sua majestosa voz; e ele não retém [seus relâmpagos] quando sua voz é ouvida.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Deus troveja maravilhosamente com sua voz; ele faz coisas tão grandes que nós não compreendemos.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Pois ele diz à neve: Cai sobre à terra; Como também à chuva: Sê chuva forte.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Ele sela as mãos de todo ser humano, para que todas as pessoas conheçam sua obra.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
E os animais selvagens entram nos esconderijos, e ficam em suas tocas.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Da recâmara vem o redemoinho, e dos [ventos] que espalham [vem] o frio.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Pelo sopro de Deus se dá o gelo, e as largas águas se congelam.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Ele também carrega de umidade as espessas nuvens, [e] por entre as nuvens ele espalha seu relâmpago.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Então elas se movem ao redor segundo sua condução, para que façam quanto ele lhes manda sobre a superfície do mundo, na terra;
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Seja que ou por vara de castigo, ou para sua terra, ou por bondade as faça vir.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Escuta isto, Jó; fica parado, e considera as maravilhas de Deus.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Por acaso sabes tu quando Deus dá ordem a elas, e faz brilhar o relâmpago de sua nuvem?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Conheces tu os equilíbrios das nuvens, as maravilhas daquele que é perfeito no conhecimento?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Tu, cujas vestes se aquecem quando a terra se aquieta por causa do [vento] sul,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
acaso podes estender com ele os céus, que estão firmes como um espelho fundido?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Ensina-nos o que devemos dizer a ele; [pois discurso] nenhum podemos propor, por causa das [nossas] trevas.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Seria contado a ele o que eu haveria de falar? Por acaso alguém falaria para ser devorado?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
E agora não se pode olhar para o sol, quando brilha nos céus, quando o vento passa e os limpa.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Do norte vem o esplendor dourado; em Deus há majestade temível.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Não podemos alcançar ao Todo-Poderoso; ele é grande em poder; porém ele a ninguém oprime [em] juízo e grandeza de justiça.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Por isso as pessoas o temem; ele não dá atenção aos que [se acham] sábios de coração.
