Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Sobre isto tambem treme o meu coração, e salta do seu logar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Attentamente ouvi o movimento da sua voz, e o sonido que sae da sua bocca.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Elle o envia por debaixo de todos os céus, e a sua luz até aos confins da terra.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Depois d'isto brama com grande voz, troveja com a sua alta voz; e, ouvida a sua voz, não tarda com estas coisas.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Com a sua voz troveja Deus maravilhosamente: faz grandes coisas, e nós as não comprehendemos.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Porque á neve diz: Está sobre a terra: como tambem ao aguaceiro e á sua forte chuva.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Elle sella as mãos de todo o homem, para que conheça todos os homens de sua obra.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
E as bestas entram nos seus esconderijos e ficam nas suas cavernas.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Da recamara sae o pé de vento, e dos ventos dispersivos o frio.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Pelo assopro de Deus se dá a geada, e as largas aguas se endurecem.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Tambem com a humidade carrega as grossas nuvens, e esparge a nuvem da sua luz.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Então ellas, segundo o seu prudente conselho, se tornam pelas espheras, para que façam tudo quanto lhes ordena sobre a superficie do mundo habitavel,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Seja que por vara, ou para a sua terra, ou por beneficencia as faça vir.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
A isto, ó Job, inclina os teus ouvidos: põe-te em pé, e considera as maravilhas de Deus.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Porventura sabes tu quando Deus considera n'ellas, e faz resplandecer a lua da sua nuvem?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Tens tu noticia do equilibrio das grossas nuvens e das maravilhas de aquelle que é perfeito nos conhecimentos,
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Ou de como os teus vestidos aquecem, quando do sul ha calma sobre a terra?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Ou estendeste com elle os céus, que estão firmes como espelho fundido?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Ensina-nos o que lhe diremos; porque nós nada poderemos pôr em boa ordem, por causa das trevas.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ou ser-lhe-hia contado, quando eu assim fallasse? dir-lhe-ha alguem isso? pois será devorado.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
E agora se não pode olhar para o sol, quando resplandece nos céus; passando e purificando-os o vento.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
O esplendor de oiro vem do norte: pois em Deus ha uma tremenda magestade.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Ao Todo-poderoso não podemos alcançar; grande é em potencia; porém a ninguem opprime em juizo e grandeza de justiça.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Por isso o temem os homens: elle não respeita aos sabios de coração.
