Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Na konei ano wiri ana toku ngakau, maunu atu ana i tona wahi.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Ata whakarangona tona reo e papa ana, te pakutanga hoki e puta mai ana i tona mangai.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
E whakatikaia atu ana e ia ki nga wahi katoa i raro i te rangi, ko tona uira hoki ki nga pito o te whenua.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
I muri iho ko te reo e hamama ana; papa ana te whatitiri o te reo o tona nui; e kore ano era a tauhikuhiku ina rangona tona reo.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Ko ta te Atua whatitiri he reo whakamiharo; nui atu ana mahi, e kore hoki e mohiotia.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
E ki ana hoki ia ki te hukarere, Hei runga koe i te whenua; ki te ua punehunehu ano hoki, raua ko te ua ta o tona kaha;
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Hiritia ake e ia te ringa o nga tangata katoa; kia mohio ai nga tangata katoa nana nei i hanga ki tana mahi.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Haere ana nga kirehe ki nga piringa, noho ana i o ratou nohoanga.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Puta mai ana te tupuhi i te whare o te tonga: te matao hoki i te hauraro.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Na te manawa o te Atua i homai te huka: a kuiti iho te whanuitanga o nga wai.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Ae ra, e utaina ana e ia te kapua matotoru ki te houku; tohatohaina ana e ia te kohu o tana uira:
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
E whakakopikopikoa ana ano a tawhio noa, he mea hoki na ona whakaaro: hei mea i nga mea katoa e whakahaua atu ana e ia ki te mata o te ao:
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
E whakaputaina ana e ia hei whiu, hei mea ranei mo tona whenua, hei atawhai ranei.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Kia whai taringa mai ki tenei, e Hopa: tu marie, ka whakaaro ki nga mea whakamiharo a te Atua.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
E mohio ana ranei koe ki ta te Atua whakahautanga ki a ratou i tana, i puta ai te marama o tana kapua?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
E mohio ana ranei koe ki nga paunatanga o nga kapua, ki nga mahi whakamiharo a te tino o te matauranga?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Ki ou kakahu nei ka mahana, ina whakamarietia e ia te whenua ki te hau tonga?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Ka taea ranei e koe te whakatakoto ngatahi me ia te rangi hei papatupu, ano he whakaata whakarewa?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Whakaaturia mai ki a matou ta matou e korero ai ki a ia; e kore hoki e tika i te pouri ta matou whakatakoto o te korero.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
E korerotia ranei ki a ia kei te mea ahau ki te korero? Kia hiahia ranei te tangata kia horomia ia?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Na inaianei e kore nga tangata e kite ana i te marama e wheriko mai nei i te rangi: otiia ka tika atu te hau, ka whakawateatia ratou.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
E ahu mai ana i te hauraro te aho ano he koura; kei te Atua te kororia whakawehi.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Ko te Kaha Rawa, e kore ia e taea te whakataki e tatou; hira rawa tona kaha; a e kore ia e tukino i tana whakarite whakawa, i te nui o te tika.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Koia ka wehi nga tangata i a ia: e kore ia e whai whakaaro ki te hunga ngakau mohio.
