Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
之がためにわが心わななき その處を動き離る
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
神の聲の響およびその口より出る轟聲を善く聽け
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
これを天が下に放ち またその電光を地の極にまで至らせたまふ
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
その後聲ありて打響き 彼威光の聲を放ちて鳴わたりたまふ その御聲聞えしむるに當りては電光を押へおきたまはず
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
神奇しくも御聲を放ちて鳴わたり 我儕の知ざる大なる事を行ひたまふ
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
かれ雪にむかひて地に降れと命じたまふ 雨すなはちその權能の大雨にも亦しかり
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
斯かれ一切の人の手を封じたまふ 是すべての人にその御工作を知しめんがためなり
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
また獸は穴にいりてその洞に居る
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
南方の密室より暴風きたり 北より寒氣きたる
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
神の氣吹によりて氷いできたり 水の寛狹くせらる
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
かれ水をもて雲に搭載せまた電光の雲を遠く散したまふ
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
是は神の導引によりて週る 是は彼の命ずるところを盡く世界の表面に爲んがためなり
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
その之を來らせたまふは或は懲罰のため あるひはその地のため 或は恩惠のためなり
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
ヨブよ是を聽け 立ちて神の奇妙き工作を考がへよ
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
神いかに是等に命を傳へその雲の光明をして輝やかせたまふか汝これを知るや
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
なんぢ雲の平衡知識の全たき者の奇妙き工作を知るや
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
南風によりて地の穩かになる時なんぢの衣服は熱くなるなり
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
なんぢ彼とともに彼の堅くして鑄たる鏡のごとくなる蒼穹を張ることを能せんや
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
われらが彼に言ふべき事を我らに敎へよ 我らは暗昧して言詞を列ぬること能はざるなり
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
われ語ることありと彼に告ぐべけんや 人あに滅ぼさるることを望まんや
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
人いまは雲霄に輝やく光明を見ること能はず 然れど風きたりて之を吹清む
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
北より黄金いできたる 神には畏るべき威光あり
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
全能者はわれら測りきはむることを得ず 彼は能おほいなる者にいまし審判をも公義をも抂たまはざるなり
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
この故に人々かれを畏る 彼はみづから心に有智とする者をかへりみたまはざるなり
