Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Il cuor mi trema eziandio di questo, E si muove dal luogo suo.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Udite pure il suo tremendo tuono, E il mormorare ch'[esce] dalla sua bocca.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Egli lo lancia sotto tutti i cieli, E la sua fiamma sopra le estremità della terra;
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Dopo la quale rugge il tuono; egli tuona con la voce della sua altezza, E non indugia quelle cose, dopo che la sua voce è stata udita.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Iddio tuona maravigliosamente con la sua voce; Egli fa cose tanto grandi, che noi non possiam comprenderle.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Perciocchè egli dice alla neve: Cadi in su la terra; [E parimente] al nembo della pioggia, al nembo delle sue forti piogge.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Egli rinchiude ogni uomo in casa, [Come] per riconoscer tutti i suoi lavoratori.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
E le fiere se n'entrano ne' [lor] nascondimenti, E dimorano ne' lor ricetti.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
La tempesta viene dall'Austro, E il freddo dal Settentrione.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Iddio, col suo soffio, produce il ghiaccio, E fa che le acque che si diffondevano [diventano come di] metallo.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Egli stanca eziandio le nuvole in adacquar [la terra], E disperge le nubi [con] la sua luce.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Ed esse si rivolgono in [molti] giri, secondo gli ordini suoi Intorno a ciò che hanno a fare, Secondo tutto quello ch'egli comanda loro [di fare] In su la faccia del mondo, nella terra;
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Facendole venire, o per castigo, O per la sua terra, o per alcun beneficio.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Porgi l'orecchio a questo, o Giobbe; Fermati, e considera le maraviglie di Dio.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Sai tu, come Iddio dispone di esse, E [come] egli fa risplender la luce della sua nuvola?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Intendi tu come le nuvole son bilanciate? [Conosci tu] le maraviglie di colui che è perfetto in ogni scienza?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Come i tuoi vestimenti [son] caldi, Quando egli acqueta l'Austro in su la terra?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Hai tu con lui distesi i cieli, [I quali son] sodi, come uno specchio di metallo?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Insegnaci ciò che noi gli diremo; [Poichè], per cagione delle [nostre] tenebre, noi non possiam [bene] ordinare [i nostri ragionamenti].
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Gli sarebbe egli rapportato quando io avessi parlato? Se [vi fosse] alcuno [che ne] parlasse, certo egli sarebbe abissato.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Ecco pure [gli uomini] non possono riguardare il sole, [Quando] egli risplende nel cielo, Dopo che il vento è passato, e l'ha spazzato;
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
[E] che dal Settentrione è venuta la dorata serenità; [Or] Iddio [ha] intorno a sè una tremenda maestà.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
[Egli è] l'Onnipotente, noi non possiam trovarlo; [Egli è] grande in forza, Ed in giudicio, ed in grandezza di giustizia; Egli non oppressa [alcuno];
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Perciò gli uomini lo temono; Alcun uomo, benchè savio di cuore, no 'l può vedere.
