< Jób 37 >

1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Per questo mi batte forte il cuore e mi balza fuori dal petto.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Udite, udite, il rumore della sua voce, il fragore che esce dalla sua bocca.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Il lampo si diffonde sotto tutto il cielo e il suo bagliore giunge ai lembi della terra;
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
dietro di esso brontola il tuono, mugghia con il suo fragore maestoso e nulla arresta i fulmini, da quando si è udita la sua voce;
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
mirabilmente tuona Dio con la sua voce opera meraviglie che non comprendiamo!
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Egli infatti dice alla neve: «Cadi sulla terra» e alle piogge dirotte: «Siate violente».
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Rinchiude ogni uomo in casa sotto sigillo, perché tutti riconoscano la sua opera.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Le fiere si ritirano nei loro ripari e nelle loro tane si accovacciano.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Dal mezzogiorno avanza l'uragano e il freddo dal settentrione.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Al soffio di Dio si forma il ghiaccio e la distesa dell'acqua si congela.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Carica di umidità le nuvole e le nubi ne diffondono le folgori.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Egli le fa vagare dappertutto secondo i suoi ordini, perché eseguiscano quanto comanda loro sul mondo intero.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Le manda o per castigo della terra o in segno di bontà.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Porgi l'orecchio a questo, Giobbe, soffèrmati e considera le meraviglie di Dio.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Sai tu come Dio le diriga e come la sua nube produca il lampo?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Conosci tu come la nube si libri in aria, i prodigi di colui che tutto sa?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Come le tue vesti siano calde quando non soffia l'austro e la terra riposa?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Hai tu forse disteso con lui il firmamento, solido come specchio di metallo fuso?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Insegnaci che cosa dobbiamo dirgli. Noi non parleremo per l'oscurità.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Gli si può forse ordinare: «Parlerò io?». O un uomo può dire che è sopraffatto?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Ora diventa invisibile la luce, oscurata in mezzo alle nubi: ma tira il vento e le spazza via.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Dal nord giunge un aureo chiarore, intorno a Dio è tremenda maestà.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
L’Onnipotente noi non lo possiamo raggiungere, sublime in potenza e rettitudine e grande per giustizia: egli non ha da rispondere.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Perciò gli uomini lo temono: a lui la venerazione di tutti i saggi di mente.

< Jób 37 >