< Jób 37 >

1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Badai membuat hatiku gentar dan jantungku berdebar-debar.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Dengarlah suara Allah, hai kamu semua; dengarlah guruh yang keluar dari mulut-Nya.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Ke seluruh langit, dilepaskannya kilat-Nya; dikirim-Nya petir-Nya ke ujung-ujung dunia.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Kemudian, terdengar suara-Nya menderu, bunyi megah guntur dan guruh; dan di tengah suara yang menggelegar, petir berkilat sambar-menyambar.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Karena perintah Allah, maka mujizat terjadi, hal-hal ajaib yang tak dapat kita fahami.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Salju jatuh ke bumi atas perintah-Nya; hujan lebat turun atas suruhan-Nya.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Dihentikan-Nya pekerjaan manusia, supaya mereka tahu bahwa Ia sedang bekerja.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Juga binatang liar masuk ke dalam lubang dan gua, dan berlindung di dalam sarangnya.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Dari selatan keluar angin taufan dan dari utara hawa dingin yang mencekam.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Napas Allah membekukan permukaan air yang luas, mengubahnya menjadi es yang keras.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Mega dimuati-Nya dengan air, dan awan bercahaya diterangi petir.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Awan-awan melayang ke seluruh dunia, atas perintah Allah mereka bergerak ke mana-mana.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Allah memberi hujan untuk membasahi tanah, atau juga untuk menghukum umat manusia; mungkin pula untuk memperlihatkan kepada mereka, betapa besar kasih-Nya yang tetap untuk selamanya.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Diamlah sebentar, hai Ayub, dan dengarkanlah; perhatikanlah keajaiban-keajaiban Allah.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Tahukah engkau bagaimana Allah memberi aba-aba, sehingga kilat memancar dari awan dan mega?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Tahukah engkau bagaimana awan-awan melayang hasil keahlian Allah yang mengagumkan?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Tidak, engkau hanya dapat mengeluh kepanasan apabila bumi dilanda oleh angin selatan.
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Dapatkah engkau seperti Allah membentangkan cakrawala dan mengeraskannya seperti logam tuangan atau kaca?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Ajarlah kami apa yang harus kami katakan kepada Allah; tak ada yang dapat kami jelaskan, pikiran kami hampa.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Tak mau aku memohon bicara kepada Allah jangan-jangan Ia mendapat alasan membuat aku celaka.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Kini cahaya langit sangat terang sehingga menyilaukan mata; angin membersihkan cuaca dengan hembusannya.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Sinar keemasan muncul di utara, dan kemuliaan Allah mengagumkan hati kita.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Sungguh besar kuasa Allah kita; tak sanggup kita menghampiri-Nya, Ia jujur dan adil senantiasa; tak pernah Ia menindas manusia.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Itulah sebabnya Ia patut dihormati oleh siapa saja, dan orang yang mengaku arif, tak dihiraukan-Nya."

< Jób 37 >