Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Pudno, agkibkibbayo ti pusok iti daytoy; ken aggargaraw iti ayanna.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
O, denggem ti daranudor ti timekna, ti aweng a rumrumuar manipud iti ngiwatna.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Ibabaonna daytoy iti sirok ti entero a tangatang, ken ibabaonna dagiti kimatna kadagiti beddeng ti daga.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Adda timek nga agdaranudor kalpasan daytoy; paggurruodenna babaen iti timek ti kinatan-okna; saanna a laplappedan dagiti kimat no mangngeg ti timekna.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Paggurruoden ti Dios iti nakakaskasdaaw a wagas babaen iti timekna; agar-aramid isuna kadagiti naindaklan a banbanag a saantayo a maawatan.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Ta ibagbagana kadagiti niebe, 'Agtinnagka iti rabaw ti daga'; kasta met kadagiti arbis, 'Agbalinka a napigsa a tudo.'
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Pagsarsardengenna ti ima ti tunggal tao manipud iti panagtrabaho, tapno makita dagiti amin a tattao nga inaramidna dagiti aramidna.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Ket aglemmeng dagiti narungsot nga ayup ken agtalinaedda kadagiti rukibda.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Aggapgapu ti bagyo iti siledna iti abagatan ken aggapgapu ti lamiis manipud iti agwarwaras nga angin iti amianan.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Babaen iti anges ti Dios, tumaud ti yelo; ken tumanken a kasla landok ti nalawa a danum.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Pudno, padagsenenna ti napuskol nga ulep babaen iti linnaaw; iwar-warasna ti kimatna kadagiti ulep.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Pagrikus-rikusenna dagiti ulep babaen iti panangiturongna, tapno maaramidda ti aniaman nga ibilbilinna kadakuada iti ngatoen ti entero a lubong.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Ar-aramidenna amin dagitoy; no dadduma mapaspasamak daytoy para iti pannakailinteg, no dadduma para kadagiti dagana, ken no dadduma ket kas panangtungpal iti napudno a tulagna.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Denggem daytoy, Job; agsardengka ken panunotem dagiti nakakaskasdaaw nga aramid ti Dios.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Ammom kadi no kasano ti panangbilin ti Dios kadagiti ulep ken panagpakimatna kadagitoy?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Maawatam kadi ti panagtapaw dagiti ulep, dagiti nakakaskasdaaw nga aramid ti Dios, nga addaan iti naan-anay a pannakaammo?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Maawatam kadi no kasano a bumara dagiti kawesmo no agtalna ti daga gapu iti angin manipud iti abagatan?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Maiwarasmo kadi ti tangatang a kas iti kabaelanna—ti tangatang, a kas kabileg ti sarming a landok?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Isuronakami iti rumbeng nga ibagami kenkuana, ta saanmi a mapagsasaruno dagiti ibagami gapu iti kinasipnget dagiti panunotmi.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Rumbeng kadi a mabagaan isuna a kayatko ti makitungtung kenkuana? Tarigagayan kadi ti maysa a tao ti matilmon?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Ita, saan a maperreng dagiti tattao ti init no agranraniag daytoy iti tangatang kalpasan a makalabas ti angin ken winaknitan dagiti ulep.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Aggapu iti amianan ti nabalitukan a kinarangrang—iti Dios ti nakakaskasdaaw a dayag.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Maipanggep iti Mannakabalin-amin, saantayo a mabirukan isuna; naindaklan ti pannakabalin ken ti kinalintegna. Saanna nga idaddadanes dagiti tattao.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Ngarud, kabuteng dagiti tattao isuna. Saanna nga ipangpangag dagiti mangipagpagarup a nasiribda.”
