Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Wannan ya sa gabana ya fāɗi, zuciyata ta yi tsalle.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Ka saurara! Ka saurari rurin muryarsa, tsawar da take fita daga bakinsa.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Ya saki walƙiyarsa, a ƙarƙashin dukan sammai ya kuma aika ta ko’ina a cikin duniya.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Bayan wannan sai ƙarar rurinsa ta biyo; Ya tsawata da muryarsa mai girma. Sa’ad da ya sāke yin tsawa ba ya rage wani abu.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Muryar Allah tana tsawatawa a hanyoyi masu ban al’ajabi; yana yin manyan abubuwa waɗanda sun wuce ganewarmu.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Yakan ce wa dusar ƙanƙara, ‘Fāɗo a kan duniya,’ ya kuma ce wa ruwa, ‘Zubo da ƙarfi.’
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Domin dukan mutanen da ya halitta za su san aikinsa, ya hana kowane mutum yin wahalar aiki.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Dabbobi sun ɓoye; sun zauna cikin kogunansu.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Guguwa tana fitowa daga inda take, sanyi kuma daga iska mai sanyi.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Da numfashinsa Allah yana samar da ƙanƙara sai manyan ruwaye su zama ƙanƙara.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Yana cika gizagizai da lema; yana baza walƙiyarsa ta cikinsu.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Bisa ga bishewarsa suke juyawa a kan fuskar duniya, suna yin dukan abin da ya umarce su su yi.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Yana aiko da ruwa domin horon mutane, ko kuma don yă jiƙa duniya yă kuma nuna ƙaunarsa.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
“Ka saurari wannan Ayuba; ka tsaya ka dubi abubuwan al’ajabi na Allah.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Ko ka san yadda Allah yake iko da gizagizai ya kuma sa walƙiyarsa ta haskaka?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Ko ka san yadda gizagizai suke tsayawa cik a sararin sama, waɗannan abubuwa al’ajabi na mai cikakken sani.
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Kai mai sa kaya don ka ji ɗumi lokacin da iska mai sanyi take hurawa,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
ko za ka iya shimfiɗa sararin sama tare da shi da ƙarfi kamar madubi?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
“Gaya mana abin da ya kamata mu ce masa; ba za mu iya kawo ƙara ba domin duhunmu.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Ko za a gaya masa cewa ina so in yi magana? Ko wani zai nemi a haɗiye shi?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Yanzu ba wanda zai iya kallon rana, yadda take da haske a sararin sama bayan iska ta share ta.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Yana fitowa daga arewa da haske na zinariya, Allah yana zuwa da ɗaukaka mai ban al’ajabi.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Maɗaukaki ya fi ƙarfin ganewarmu, shi babban mai iko ne, mai gaskiya da babban adalci, ba ya cutar mutum.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Saboda haka, mutane suke girmama shi, ko bai kula da waɗanda suke gani su masu hikima ba ne?”
