Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Pou sa, menm kè mwen konn tranble. Li vòltije kite plas li.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Koute, O koute byen bri vwa L, k ap gwonde tankou tonnè ak bri tonnè a k ap sòti nan bouch Li.
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Anba tout syèl la, Li lage sa nèt ale, ak loray Li jis rive nan tout pwent tè a.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Apre sa, yon gwo vwa ki rele fò; Li gwonde ak vwa majeste Li a. Li pa menm ralanti eklè lè yo tande vwa L.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Bondye gwonde avèk vwa mèvèy Li a. L ap fè gwo bagay ke nou pa kab menm konprann.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Paske a lanèj la, Li di: ‘Tonbe sou latè’, e a inondasyon lapli a, Li di: ‘Kontinye tonbe fò’.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Li sele men a chak òm, pou tout moun kab konnen zèv Li yo.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Konsa, tout bèt sovaj va antre nan kav yo e rete lakay yo.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Men sòti nan sid, tanpèt la parèt e nan nò, fredi a.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Soti nan souf Bondye, se glas ki fèt, e sifas dlo yo vin glasi.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Anplis, Li chaje vapè yo ak dlo e fè nwaj la vin lou; Li fè nwaj la gaye pou vide ekleraj Li.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Li chanje; Li gide l vire tounen pou l kab fè nenpòt sa Li kòmande l sou tout sifas tè a.
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
Se swa pou koreksyon, oswa pou mond Li an, oswa pou lanmou dous Li a, Li fè sa vin rive.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
“Tande sa byen, O Job; Kanpe, e obsève mèvèy Bondye yo.
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Èske ou konnen kijan Bondye etabli tout sila yo, e fè ekleraj nan nwaj Li yo vin limen?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Èske ou konnen bagay a chak kouch nan nwaj yo, mèvèy a Sila a ki pafè nan konesans?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Poukisa vètman ou cho lè tè a kalm akoz van sid la?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Èske ou menm tou, ansanm avè L, ka ouvri syèl yo ki gen gran fòs tankou yon miwa metal ki fann nan dife?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Enstwi nou kisa pou nou ta pale Li; paske akoz fènwa a, nou pa kab byen ranje ka nou.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Èske yo va di Li ke mwen ta renmen pale? Oswa èske yon nonm ta pito di ke li ta vle vin anglouti nèt?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
“Alò lezòm pa wè limyè ki klere nan syèl yo sof ke van an fin pase e eklèsi nwaj yo.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Sòti nan nò, se reyon majeste an lò; Bondye antoure ak majeste etonnan.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Toupwisan an, —nou pa kab jwenn Li. Li egzalte nan pouvwa Li. Jistis Li ak ladwati Li gran; Li pa janm oprime.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Se pou sa lezòm plen lakrent ak respe Li; Li pa konsidere okenn moun ki saj nan kè.”
