Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Ja, darüber erzittert mein Herz und fährt auf von seiner Stelle.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Höret auf das Donnern seiner Stimme und auf den Ton, der aus seinem Munde geht!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Er läßt ihn dahinfahren unter dem ganzen Himmel und sein Licht bis zu den Enden der Erde.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Hinter ihm her brüllt der Donner, er donnert mit seiner majestätischen Stimme, und er spart damit nicht, damit seine Stimme gehört werde.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Gott donnert mit seiner Stimme wunderbar; er tut große Dinge, die wir nicht verstehen.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Er gebeut dem Schnee: Falle auf die Erde! und läßt Regen fließen, heftige Regengüsse.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Aller Menschen Hand versiegelt er, damit alle Leute sein Werk erkennen mögen.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Die Tiere suchen ihre Schlupfwinkel auf und bleiben in ihren Höhlen.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Aus der Kammer [des Südens] kommt der Sturm und vom Norden her die Kälte.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Vom Hauche Gottes gibt es Eis, und die weiten Wasser frieren zu.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Mit Wasserfülle belastet er die Wolken, er zerstreut das Lichtgewölk.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Und dieses wendet sich überall hin, wohin er es lenkt, auszurichten alles, was er ihm befiehlt, auf dem ganzen Erdenrund,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
bald zur Rute, bald zur Wohltat für sein Land.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Merke dir das, Hiob, stehe stille und erwäge Gottes Wunder!
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Weißt du, wie Gott ihnen Befehl gibt, wie er das Licht seiner Wolken leuchten läßt?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Verstehst du das Schweben der Wolken, die Wunder dessen, der an Verstand vollkommen ist?
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Du, dem die Kleider zu warm werden, wenn es auf der Erde schwül wird vom Mittagswind,
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
wölbst du mit Ihm das Firmament, daß es feststeht wie ein gegossener Spiegel?
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Lehre uns, was wir ihm sagen sollen; wir können nichts vorbringen vor Finsternis.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Soll ihm gemeldet werden, daß ich rede? Oder sollte der Mensch wünschen, vertilgt zu werden?
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Jetzt zwar sehen wir das Licht nicht, das doch leuchtend hinter den Wolken steht; aber der Wind wird sich erheben und sie wegfegen.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Von Mitternacht her kommt Goldglanz; Gott ist von wunderbarer Pracht umgeben.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Den Allmächtigen finden wir nicht; er ist von unbegreiflicher Kraft, voll Recht und Gerechtigkeit; er beugt sie nicht.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Darum fürchten ihn die Menschen; er aber sieht nicht an, die sich weise dünken.
