Jób 37

1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.

Ja, darüber erzittert mein Herz und fährt stürmisch empor von seiner Stelle.

2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

Hört, o hört auf das Donnern seiner Stimme und auf das Tosen, das seinem Munde entfährt!

3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Er entfesselt es unter dem ganzen Himmel hin und sein Blitzesleuchten bis an die Säume der Erde.

4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Hinter (dem Blitz) her brüllt der Donner; er dröhnt mit seiner hehren Stimme und hält (die Blitze) nicht zurück, sobald sein Donner sich vernehmen läßt.

5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Gott donnert mit seiner Stimme wunderbar, er, der große Dinge tut, die wir nicht begreifen.

6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

Denn dem Schnee gebietet er: ›Falle auf die Erde nieder!‹ und ebenso dem Regenguß: ›Falle als Dauerregen nieder!‹

7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

Dann zwingt er die Hände aller Menschen zur Untätigkeit, damit alle Menschen zur Erkenntnis seines Wirkens kommen.

8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

Da zieht sich das Wild in sein Versteck zurück und hält sich ruhig in seinen Schlupfwinkeln.

9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

Aus der Kammer bricht der Sturm hervor und von den Nordwinden die Kälte:

10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

durch den Hauch Gottes entsteht das Eis, und die weite Wasserfläche liegt in enger Haft.

11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

Auch belastet er mit Wasserfülle das Gewölk, läßt seine Blitzwolken überströmen;

12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

die wenden sich dann unter seiner Leitung hierhin und dorthin, um alles, was er ihnen gebietet, auszurichten auf dem ganzen weiten Erdkreise:

13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

bald als Rute, wenn sie seinem Lande not tut, bald als Huldbeweis läßt er sie sich entladen.«

14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

»Vernimm dies, Hiob! Stehe still und erwäge die Wunderwerke Gottes!

15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

Begreifst du es, wie Gott ihnen Befehl erteilt und das Licht seines Gewölks aufleuchten läßt?

16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?

Verstehst du dich auf das Schweben der Wolken, auf die Wundertaten des an Weisheit Vollkommenen,

17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

du, dem die Kleider zu heiß werden, wenn das Land beim Südwind in schwüler Hitze daliegt?

18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

Kannst du gleich ihm das Himmelsgewölbe ausbreiten, das fest ist wie ein gegossener Spiegel?

19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

Laß uns wissen, was wir ihm sagen sollen! Wir können vor Finsternis nichts vorbringen.

20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

Soll ihm gemeldet werden, daß ich reden wolle? Hat wohl je ein Mensch gefordert, er wolle vernichtet sein?

21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

Und nun: in das Sonnenlicht kann man nicht blicken, wenn es am Himmelsgewölbe strahlt, nachdem der Wind darüber hingefahren ist und (den Himmel) geklärt hat.

22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

Von Norden her kommt das Nordlicht: um Gott her liegt furchtbare Pracht.

23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

Den Allmächtigen, wir erreichen ihn nicht, ihn, der an Kraft gewaltig ist; aber das Recht und die volle Gerechtigkeit beugt er nicht.

24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

Darum sollen die Menschen ihn fürchten: er sieht keinen an, der sich selbst weise dünkt!«