Jób 37
1 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
Des entsetzt sich mein Herz und bebet.
2 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
Lieber, höret doch, wie sein Donner zürnet, und was für Gespräch von seinem Munde ausgehet!
3 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
Er siehet unter allen Himmeln, und sein Blitz scheinet auf die Enden der Erde.
4 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
Dem nach brüllet der Donner, und er donnert mit seinem großen Schall, und wenn sein Donner gehöret wird, kann man's nicht aufhalten.
5 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
Gott donnert mit seinem Donner greulich und tut große Dinge, und wird doch nicht erkannt.
6 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
Er spricht zum Schnee, so ist er bald auf Erden, und zum Platzregen, so ist der Platzregen da mit Macht.
7 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
Alle Menschen hat er in der Hand als verschlossen, daß die Leute lernen, was er tun kann.
8 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
Das wilde Tier gehet in die Höhle und bleibt an seinem Ort.
9 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
Von Mittag her kommt Wetter und von Mitternacht Kälte.
10 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
Vom Odem Gottes kommt Frost, und große Wasser, wenn er auftauen läßt.
11 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
Die dicken Wolken scheiden sich, daß es helle werde, und durch den Nebel bricht sein Licht.
12 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
Er kehret die Wolken, wo er hin will, daß sie schaffen alles, was er ihnen gebeut, auf dem Erdboden,
13 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
es sei über ein Geschlecht oder über ein Land, so man ihn barmherzig findet.
14 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
Da merke auf, Hiob; stehe, und vernimm die Wunder Gottes!
15 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
Weißt du, wenn Gott solches über sie bringt und wenn er das Licht seiner Wolken läßt hervorbrechen?
16 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
Weißt du, wie sich die Wolken ausstreuen? Welche Wunder die Vollkommenen wissen.
17 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
Daß deine Kleider warm sind, wenn das Land stille ist vom Mittagswind?
18 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
Ja, du wirst mit ihm die Wolken ausbreiten, die fest stehen wie ein gegossener Spiegel.
19 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
Zeige uns, was wir ihm sagen sollen; denn wir werden nicht dahin reichen vor Finsternis.
20 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
Wer wird ihm erzählen, daß ich rede? So jemand redet, der wird verschlungen.
21 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
Jetzt siehet man das Licht nicht, das in den Wolken helle leuchtet; wenn aber der Wind wehet, so wird's klar.
22 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
Von Mitternacht kommt Gold zu Lob vor dem schrecklichen Gott.
23 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
Den Allmächtigen aber mögen sie nicht begreifen, der so groß ist von Kraft; denn er wird von seinem Recht und guter Sache nicht Rechenschaft geben.
24 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
Darum müssen ihn fürchten die Leute; und er fürchtet sich vor keinem, wie weise sie sind.
